Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - TALLÓZÓ - Voigt Vilmos: „Kossuth nem volt kormányzó, hanem király!” A szabadságharc népköltészetének utóélete napjainkig
„Kossuth nem volt kormányzó, hanem király!” A szaktudomány hallgatása inkább a „modern fölklór” iránti érzéketlenséggel függött össze, mint a direkt nemzetárulás vagy a szolgalelkű aulikusság megnyilvánulása volt. A múlt század végétől kezdve, amikor, mondjuk, 1894-ben Kossuth budapesti dísztemetésén százezrek vettek részt, már nem beszélhetünk csupán politikai félelmek által motivált hallgatásról. Azt, hogy ez eszmekörnek még később is milyen gyújtó hatása volt, jól jelzi, milyen kirobbanó sikert aratott az ifjú Bartók Béla Kossuth-szimfóniája (ám azt is tanulságos megemlíteni, milyen éles támadások is születtek ezzel kapcsolatban a „nemzetietlen” európai modern zene ellen). Ám eközben elfogytak már a szabadságharc élő tanúi, akiktől a folkloristák egykorú adatokat gyűjthettek volna. A huszadik században a magyar folklór kutatóinak már nem a szabadságharc tényeit, hanem az ilyen tárgyú folklór továbbélését kellett vizsgálnia. Azt, hogy az 1848-ból származó folklór után most már az 1848-ra vonatkozó folklórt kell vizsgálni, új, programként megfogalmazott módon Ortutay Gyula képviselte. Ő már 1945 előtt is hangoztatta a történeti folklór, és főként a Bécs-ellenes hagyományok (Rákóczi, Kossuth, sőt némileg meglepő módon Mátyás király) kutatásának fontosságát. Majd a népi demokrácia kultúrpoliti- kusaként e nézethez kiterjesztettebb ideológiát is kapcsolt: a szabadságharc centenáriumának kommunista főideológusának, Révai Józsefnek Kossuth- és szabadságharckultuszából eredeztette a szabadságharc folklórja kutatásának fontosságát. Már Révainál is mindez egy tágabb érvelés része, ahol a népiesség, a nemzeti függetlenség igenlése, sőt akár az egyházellenesség is 1848-49 alapvető jellemvonásaként körvonalazódik. Ortutay 1848 centenáriumának keretében egész munkaközösséget hozott létre a budapesti egyetem Néprajzi Intézetében. 1947-ben egy kis füzet jelent meg Vezérfonal az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos néphagyományok összegyűjtéséhez címmel (ebben az elvi bevezetőt maga Ortutay, a kérdések megfogalmazását tanítványa, Dégh Linda adta.) Fiatal kutatók sokasága járta végig az ország többszáz falvát, gyűjtött igen sokrétű anyagot. A válaszok az egyetemi tanszéken külön archívumba kerültek, és ezek felhasználásával több áttekintő tanulmány is készült. Ezek és mások anyaga alapján Dégh Linda antológiát állított össze. A szabadságharc népköltészete címmel (Budapest, 1952). Ebben a szovjet folklorisztikát módfelett dicsőítő bevezető, 202 dal és 55 prózai szöveg olvasható, gondos folklorisztikai jegyzetek kíséretében. Több, a gyűjtött anyag egyes témaköreit bemutató folklorisztikai tanulmány meg is jelent a szakfolyóiratokban, majd ezek után közölte Ortutay a maga tematikus áttekintését Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban címmel (1952). Ez azonban ennél szélesebb témakörrel foglalkozik, voltaképpen a szabadságharc folklór jellegű hagyományai egészét mutatja be. Itt értékeli munkatársai kutatási eredményeit is. A beszámolókból kiderült, hogy tekintélyes méretű szöveganyagot jegyeztek fel. De- me László beszámolója szerint csak Kossuthról l600 mondaszerű történetet találtak. Noha az archívum egészét természetesen nem publikálták, sőt (amit
