Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - TALLÓZÓ - Voigt Vilmos: „Kossuth nem volt kormányzó, hanem király!” A szabadságharc népköltészetének utóélete napjainkig
VOIGT VILMOS pedig lehetett volna) nem is értékelték ki — mind a gyűjtött szövegek, mind a kutatók közleményeinek főbb vonásait, tendenciáit jól érzékelhetjük. Nem csoda, hogy ekkor mind az adatközlők szövegei, mind a folkloristák kommentárjai aktualizálnak. 1947-ben több adatközlő még úgy beszél, mintha személyesen élte volna át a szabadságharcot: „Mikor Kossuth kikiáltotta a szabadságharcot, a következőket mondta: — Harcoljatok, fiaim, mert vége az uraságok világának. Nem lesz többé úr, egyenlőek leszünk. Én magam hallottam, éppen répát mentem kapálni.” (Márton Mihály 82 éves adatközlő, Öreglak, Somogy megye — 1947.) Mások körmönfont számítgatással olyan emberekre hivatkoznak (pl. egy ismerős nagyatyjára), akik részt is vettek a harcokban. A kutatók pedig úgy „aktualizálnak”, hogy pl. Dégh Linda idéz olyan, akkoriban gyűjtött folklórszövegeket, amelyekben az 1849-es inváziós orosz hadsereget rokonszenvesnek, gyermekbarátnak, a magyarokon segítőnek nevezik. („Az oroszok osztán jobban a magyarokhó szítottak, mert űk magok is el voltak nyomva” — a gyerekeknek „adtak nekik kenyeret, szalonnát” — és ez utánra írva: „Akkor is szerettik a kisgyereket”) Nyilvánvaló, hogy itt a magyaroknak az 1945-ös orosz megszállás iránti széleskörű ellenszenvét kompenzálták — a gyűjtők. Persze azért az ilyen említések nem is olyan ártatlanok, szovjetbarátok, mint ahogy a közzétevő vélte (vagy szerette) volna. Például az egyik ilyen, szovjetbarátként idézett adat szerint: az orosz csapatok „Bejöttek, megszálltak, mikor helyreállt a rend, akkor kimentek”. Itt a „megszálltak” erősen kétértelmű szó (»éjjelre megszálltak«, »az országot hosszú időre elfoglalták*), az orosz hadsereg „kimenése” az országból csak 1990-ben válhatott beteljesülő kívánsággá. Mégsem gondolhatjuk, hogy csak a gyűjtők és közreadók manipuláltak volna. Nyilván „klerikális” vagy „szabadságharc-elle- nes” szövegeket ekkor nem nagyon kérdeztek, ha pedig ilyen elbeszélés az adattárba került, ezt nem közölték az antológiákban. Itt olykor az elszólás, vagy az a körülmény segít az értelmezésben, hogy a közlő nem vette észre, voltaképpen mit is mond a történet. Több szövegben is Kossuth mint „király”, „régi király” szerepel. A szöveg még ki is oktatja a pontoskodó gyűjtőt: „nem kormányzó, hanem király” volt Kossuth Lajos. Ilyen szövegek miatt hihetjük, hogy csakugyan ezt mondta id. Tyukodi István (Bp. XVIII. 32. adattári számon): „Kossuth vezér volt, mint most Sztálin. El kellett neki menekülni, mert rájött az orosz. Az urak ellen harcolt.” Ami azért elég sokféle történeti igazságmotívum sajátos összekom- ponálása! Ezt a felfogást lehet történetietlennek nevezni, aktualizáltnak, zavarosnak is. Ám jellemző e folklór történetszemléletére. Egyszersmind magyarázza, miért nem jelent meg az 1948-as centenáriumi gyűjtéséből sokkal több adat. Ekkor a sztálinista Magyarországon nem lehetett volna a teljes gyűjtött anyagot bemutatni semmilyen folklorisztikai rabulisztikával sem. Az utóbbi fél évszázadban több részterületen lényeges kutatások történtek:
