Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Duba Gyula: A forradalmár arcképe (Gondolatok Rázga Pálra emlékezve — esszé)
Magyar Március 1848—1998 DUBA GYULA A forradalmár arcképe (Gondolatok Rázga Pálra emlékezve) A Sólyomvadászat című kisregényem írásakor foglalkoztatott a forradalmár egyénisége. Érdekelt, mint embertípus . Ösztönei és tudata, erkölcse mint fedezik és támogatják világformáló vágyait? Milyen szenvedélyek, érzelmi erők fűtik, hogy nemes, mert önzetlen céljaiért akár életét is áldozza? Szükségszerűen érdeklődtem iránta, készülő művem róla szólt, nemzedékem „forradalmáráról”! Persze az idézőjel érzékelteti, hogy azért nem igazi forradalmár ő, inkább csak annak halovány mása, odaadó híve, apró katonája s gyakran áldozata a forradalomnak. Fiatalon kötelezte el magát az eszmének, hisz benne s kiábrándul belőle, úgy véli, forradalmat szolgál s kiderül, inkább csak eszköze azoknak, akik kisajátították a forradalmat. Mely végül talán nem is forradalom, mert a huszadik században már nincsenek forradalmak! Hősünk is többször elbukik anélkül, hogy igazán rászolgálna, valahogy a történelem balekje ő. A véletlen játékszere, a hatalom őrült metamorfózisainak a kiszolgáltatottja. Sorsát nehezíti, hogy kisebbségi ember! Vele foglalkoztam említett könyvemben, mert úgy véltem, hogy amikor a forradalomról és forradalmárról gondolkodunk vagy beszélünk, a kialakuló képhez a saját tapasztalatainkat, sorsunk tanulságait is hozzá kell tennünk, a század gyermekei lévén, melyben, úgy tűnik fel, a forradalmaknak bealkonyult! A forradalmak fénykora a tizenkilencedik század. Ezen az sem változtat, hogy a modern európai létformát előkészítő francia forradalom és Angliában Cromwell reformjai az előző századokban folytak, s magyar részről Rákóczi Ferenc forradalma a tizennyolcadik század elején, mindez nem von le semmit abból, hogy a tizenkilencedik század a forradalmak fénykora. Az ember lázadó lény, a felkelés (revolte, francia) szinte egyidős az emberiséggel. A forradalom azonban, a revolűtió (latin) újkori jelenség, nemcsak a hatalom ellenében van, hanem a gondolkodás történetében is szerepet játszik, eszméket szolgál! Ilyen gondolatok foglalkoztattak, míg Vazallus Lázár történetét írtam. Közben források után kutatva, példákat keresve találkozom a pozsonyi evangélikus lelkész-vértanú, Rázga Pál nevével. Története mögött a múlt századi forradalmi megmozdulások legtragikusabbika, amely legesélyesebb a győzelemre és bukásában a legfájdalmasabb, az 1848-as magyar nemzeti szabadságharc áll.
