Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Mayer Judit: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...”
Magyar Március 1848—1998 pontja többé nem Bécs, hanem Buda, de egyúttal azt is hangoztatta, hogy a magyar nemzet hű marad királyához. Majd bemutatta az új magyar miniszter- elnököt, elmondta, mennyire bízik benne. Megdicsérte az ifjúságot fegyelmezett, hazafias magatartásáért, aztán magyarul és németül felhívta Pozsony város polgárságát, hogy ügyeljenek a rendre, békére és nyugalomra. Kossuth után Batthyány szólt az egybegyűltekhez nagyon röviden. A nemzet bizalmát kérte felelősségteljes munkájához. Végezetül Kossuth nagy elismeréssel szólt István főhercegről, aki nádori tisztét is kész volt kockára tenni, hogy a magyar nemzet kívánságai teljesülhessenek. 1848. április 7-én alakult meg az első magyar felelős minisztérium, s április 11-én V. Ferdinánd király a pozsonyi Prímáspalota tükörtermében összegyűlt karok és rendek előtt ünnepélyesen szentesítette azokat a törvényeket, „amelyek által hazánk a XIX. század uralkodó eszméinek életbeléptetésével egy csapásra Európa művelt nemzeteinek színvonalára emelkedni lett volna hivatva” — olvashatjuk Kumlik Emil pozsonyi történész 1905-ben megjelent A szabadságharc pozsonyi vértanúi című könyvében. E könyv 14—15. oldalán a szerző leírja, ki mindenki volt jelen az említett ünnepélyes aktuson, hogy mit mondott az új miniszterelnök, Batthyány Lajos, majd a király és végül István nádor, aki a király kezéből átvette a szentesített törvényeket. A hangulat jellemzésére álljon itt István nádor beszéde: „Apostoli királyi Felség, legkegyelmesebb Urunk! Nagyobb örömmel nem tölthette volna el Felséged hív magyarjait, mint hogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés berekesztésére körünkben személyesen megjelenni méltózta- tott. Egy boldogított, háladatos nép környezi itt Felséged királyi székét s a nemzet szíve soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most Felségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk új alkotója lett. Új, életerős alapokra lett ezen törvények által a magyar alkotmány fektetve, biztosabb alapot nyert általuk azon frigy is, mely e hazát Felségedhez s királyi házához édes kapoccsal köti. Legyen Isten áldása Felségeden, koszorúzza hír és szerencse Felséged fejét — ezt óhajtjuk szívünk mélyéből s magunkat és édes hazánkat Felséged királyi kegyelmébe hódolattal ajánljuk.” Ugyanaznap a király végképp feloszlatta a rendi országgyűlést. Ez volt egyúttal az utolsó országgyűlés, amely Pozsonyban tanácskozott. Ki hitte volna, hogy annyi szép remény igen hamar romba dől: az 1848-as törvények végrehajtására már nem kerülhetett sor, mert fegyveres harc tört ki. A bécsi udvar kihasználta a nemzetiségek elégedetlenségét, s minden módon akadályozta a törvényes magyar kormány működését. Batthyány végül is lemondott, a kormány szerepét ideiglenesen a Kossuth vezette honvédelmi bizottmány vette át. A nemzetiségi felkelők megfékezésére szervezni kezdték az új nemzeti katonaságot és az önkéntes nemzetőrcsapatokat. Pozsony város
