Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Mayer Judit: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...”
Magyar Március 1848—1998 meg — az irodalomtörténet nincs valami nagy véleménnyel. Mikszáth Kálmán Jókai élete és kora című remekművéből is sokat tudtam meg 1848—49- ről és főként Jókai Mór szerepéről. No és persze megismerkedtem a korabeli versekkel, Petőfi Talpra magyar-ától kezdve más forradalmi költeményeivel és más költők lelkesítő verseivel, amilyen például Czuczor Gergely Riadója, Gyulai Pál Hadnagy uram című költeménye. A jóval a szabadságharc leverése után, még az önkényuralom idején (186l-ben) íródott Előre című költemény, a már nem sokra becsült költő, Tóth Kálmán műve, annak idején mindig meghatott, már csak azért is, mert írója mint tizennyolc éves fiatalember maga is részt vett a szabadságharcban. A felsorolt olvasmányok elég mély nyomot hagytak bennem ahhoz, hogy becsülettel utáljam a Habsburgokat — kivétel nélkül természetesen — és velük együtt az egész osztrák népet. Ez a korszakom elég hamar elmúlt, mert a szüleim és tanáraim gondosan helyreigazították „szélsőséges” nézeteimet. Később már az iskolai tananyag keretében tanultunk a reformkorról, a pozsonyi országgyűlésekről, az áprilisi törvényekről és az első magyar felelős minisztériumról. Negyedik gimnazista voltam, amikor akkori történelemtanárom, néhai Fecske István, elmagyarázta az 1848. áprilisi törvények jelentőségét, s elmondta, hogy ezeket a törvényeket V. Ferdinánd király a pozsonyi Prímáspalota tükörtermében szentesítette ünnepélyes keretek közt. S a tanár úr egyúttal azzal bízott meg engem: menjek el a Prímáspalotához, s ott írjam le a két mellékkapu fölött elhelyezett márványtáblák szövegét. Az egyik azt a tényt örökítette meg — számomra már kissé fellengzős stílusban —, hogy dicső királyunk, V. Ferdinánd ott szentesítette 1848. április 11-én az utolsó pozsonyi országgyűlésen meghozott törvényeket, a másik táblán az első magyar felelős minisztérium teljes névsora volt olvasható, Batthyány Lajos miniszter- elnökkel kezdve és Esterházy Pállal, a király személye mellé rendelt miniszterrel végezve. Ezeket az emléktábákat 1902-ben helyezték el a Prímáspalotán, szövegüket Thaly Kálmán szerkesztette. Ha jól emlékszem, egészen a második világháború végéig a helyükön voltak. Nem restellem bevallani, hogy amikor már a szakirodalomból, komoly történelmi munkákból ismertem meg 1848/49 történetét, eleinte talán egy kissé el is szomorított, hogy nem volt minden olyan egyértelmű, mint gyermekkorunkban hittük, s hogy mennyi viszály, széthúzás személyeskedés volt a legjobbak közt is, mennyi hibát követtek el a politikusok és hadvezérek egyaránt, mert hiszen ők is csak emberek, még ha bizonyos értelemben kivételes emberek is, és nem félistenek, mint ahogyan azt mi gyerekfejjel képzeltük. Az 1848/49-es események ma már eléggé közismertek, március 15-e a rendszerváltozás óta újra ünnep Magyarországon, s a határokon kívül élő magyarság is évről évre megemlékezik róla. És ha vannak is még viták a történettudósok közt bizonyos részletkérdésekről, egyes személyiségekről, abban megegyeznek a vélemények, hogy 1848-ban született meg az első ma
