Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Mayer Judit: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...”
MAYER JUDIT „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga...” Petőfi Sándor Ha emlékeim közt kutatok, kiderül, hogy még mint elég kis gyerek természetesen a szüleimtől hallottam először a magyar szabadságharcról és persze 1848. március 15-éről. Ez a nap azért is emlékezetembe vésődött, mert ezen a napon láttam életemben először magyar zászlót. Tudni kell ugyanis, hogy az első Csehszlovák Köztársaságban, amelybe én már beleszülettem, szigorúan tilos volt a magyar nemzeti színek használata, s magyar zászlót kizárólag a magyar külképviselet épületére lehetett kitűzni, és nem is akármikor. Csak amikor Magyarországon állami ünnep volt, illetve a csehszlovák állami ünnep — október 28-a — alkalmából (akkor amolyan diplomáciai tisztelet értelmében). Pozsonyban 1918 és 1939 között Magyarországnak csak konzulátusa volt, mégpedig az egykori Schneeweiss (ma Biela) utcában, abban a kétemeletes házban, amelyben ma a „Devín banka” van. Arra már nem emlékszem pontosan, hány éves voltam, amikor először vittek el a szüleim zászlót nézni, de arra igen, hogy március 15-én évről évre elsétáltunk a magyar konzulátus épülete elé, és megnéztük a címeres, angyalos, majdnem a földig érő selyemzászlót. Az ilyen zászlónéző alkalmakkor hallottam a szüleimtől egyre többet arról, mi is volt az a március 15-e, mi előzte meg, mi következett utána, mi köze volt mindehhez Pozsonynak, kik voltak a márciusi ifjak, mi volt a szabadságharc, s kik voltak e korszak nagy emberei. Egy hét-nyolc éves gyerek nem tud még történelmi összefüggésekben gondolkodni. De a kisgimnazista, aki már lelkesen olvas, és van kit kérdeznie, ha valamit nem ért, az már sok mindent felfog. Szerettem olvasni; szép sorjában kezembe kerültek a szabadságharc témájával foglalkozó szépirodalmi művek: Jókai Csataképei, az Egy bujdosó naplója, aztán nagy regényei, A kőszívű ember fiai, a Politikai divatok meg Az új földesúr. Rákosi Viktor Korhadt fakeresztek című elbeszéléskötete, amely a kisemberek, a közhonvédek hősiességét örökíti meg, szintén kedves olvasmányom volt, és mi tagadás, szerettem Herczeg Ferencznek A hét sváb című regényét, amelyről — valljuk
