Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Popély Gyula: Új márciusokra van szükség...

Magyar Március 1848—1998

* * *

Valamennyien jól érzékeljük, hogy hősi halottaink sírjai és emlékművei nemcsak a múltra emlékeztetnek, hanem új reményeket is ébresztenek bennünk, sőt új feladatokra és áldozatvállalásokra is ösztönöznek bennünket. S ennek kapcsán szinte magától értetődő a kérdés: itt és most vajon mit üzen nekünk 1848—49. évi szabadságharcunk szelleme, az akkori politikusaink, költőink és egyéb közéleti személyiségeink honszeretete, katonáink önfeláldozó hősiessége, és nem utolsó sorban a nemzetközi progresszió irántunk megnyilvánuló korabeli szimpátiája? Nos, mindez olyan történelmi és erkölcsi érték, amely további állhatatos helytállásra kötelez bennünket, mind a politikában, mind a közéletben, mind magánéletünkben. Ennek a helytállásnak mindenekelőtt nemzetünk teljes szívünkből való őszinte szeretetében kell megnyilvánulnia, persze egyúttal más népek megbecsülésében is. Jelen helyzetünkben azonban hangsúlyozottan az egymás közti szóértés, a saját kisebbségi magyar táborunk rendezése, illetve közös gondjaink közös erővel történő megoldása az a megkerülhetetlen korparancs, amellyel valamennyi gondolkodó nemzettestvérünknek szembe kell néznie. Ennek elmulasztása vagy föl nem ismerése olyan bűn nemzetrészünk ellen, amely alól nincs fel- oldozás.

Szabadságharcunk emléke, hősi halottaink sírjai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nekünk is újra meg újra meg kell tennünk a kötelességünket nemzeti felemelkedésünk érdekében. Új reformkorra és új márciusra van szükségünk, mivel csak ezáltal fakaszthatunk új magyar tavaszt, csak ezáltal válhatunk saját sorsunkat befolyásolni képes politikai és társadalmi tényezővé szülőföldünkön, csak ezáltal szerezhetjük meg a körülöttünk élő népek tiszteletét, csak így őrizhetjük meg önbecsülésünket.

Legyünk képesek megérteni a magyar tavasz üzenetét! Szervezzük meg jól saját sorainkat, és ne féljünk a feltámadástól, károgjanak is bármit az ellendrukkerek!