Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Pomogáts Béla: Március öröksége
Magyar Március 1848—1998 Trianon és Párizs eltéptek, midőn a magyarságot öt, majd hat, végül nyolc ország határaival választották el egymástól. Magyarországnak kötelessége, hogy védelmezze a határain túl élő magyar népcsoportok és közösségek érdekeit, és támogassa őket abban, hogy felépíthessék önkormányzatukat, fenntarthassák anyanyelvi kultúrájukat. Egyszersmind elő kell segítenie a regionális megbékélést, összefogást és az európai integrációt, hogy az Európai Közösség a darabjaira szakított nemzet önmagára találásának és az egymástól elválasztott nemzetrészek újólagos közösségének a valóságos kerete legyen. A két történelmi feladatot egyszerre és egyforma hatékonysággal kell elvégeznünk: a szomszédos országokban élő magyarság érdekeit nem áldozhatjuk fel a regionális integráció oltárán, de a közép-európai megbékélést sem veszélyeztethetjük megfontolatlan retorikával vagy cselekedetekkel. A két nagy feladat állandó egyeztetése, a kettős stratégia végrehajtása bizonyára nem lesz könnyű. Ám ha el akarjuk kerülni huszadik századi történelmünknek azokat a csapdáit, amelyek nemzeti tragédiáinkat okozták, vállalnunk kell ezt a kettős kötelességet és feladatot. A tizenkettedik pont eredeti szövegét ezért így kellene a jelen középeurópai követelményeinek a nyelvére fordítanunk: kulturális autonómiát — a kisebbségi magyarság számára, összhangban ezeknek a magyaroknak a törekvéseivel, és politikai integrációt a közép-európai régióban — az itt élő népek történelmi érdekei szerint. Autonómia és integráció: ebből épülhet fel a népeknek az az uniója, amely összhangban áll az európai egység törekvéseivel. Ebben az únióban Szlovákiának és a szlovákiai magyaroknak, Romániának és az erdélyi magyaroknak is jelen kell lenniök. Illyés Gyula A Dunánál Esztergomban című versét szeretném idézni: „Minden árok és határ ellen, / minden átok és csaták ellen, / minden ellen, mi gátat vethet — mi bátor, tisztuló szívünknek!” A Márcáisi Ifjak követelései, a százötven évvel ezelőtti március 15-e üzenete az előbb mondottak értelmében ma is érvényes és időszerű. A nemzeti ünnepnek időszerű mondanivalója van. Az ünnepi évfordulón, az emlékező felvonulások és nagygyűlések, az ünnepi szónoklatok és koszorúzások közepette gondoljunk arra, hogy a történelem még nem váltotta be azokat az Ígéreteket, amelyeket százötven esztendővel ezelőtt a márciusi forradalom megfogalmazott. Törekednünk kell arra, hogy március szándékai és reményei egyszer valóra váljanak.
