Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - TÁLLÓZÓ - Borbándi Gyula: Peremmagyar. Az emigráns Peéry Rezső halálának huszadik évfordulóján

TALLÓZÓ

ból. Ismertette ezenkívül Szalatnai Rezső esszéket és emlékezéseket tartalmazó Arcképek, háttérben hegyekkel című kötetét.

1970-ben nyári szabadságát Spanyolországban töltötte. A Valenciától északra fekvő „Narancsvirág-parton” egy Benicasim nevű fürdőhelyre utazott. Nem tudom, milyen rossz előérzetek sugallhatták az indulás előtt írott levelének egy mondatát: „Ha velem valami baj történne, fiam Neked küldi meg írásaim (nyomtatottak) gyűjteményét.” Hozzátette azonban: „Ha épen jövök haza, szeretném a veletek való kapcsolatot mélyíteni, mert a folyóirat nagyon jó!” Baj nélkül, épen tért vissza Stuttgartba. Örömmel közölte, hogy „a nyáron gyönyörű volt Valencia mellett: a spanyol part ma olyan, mint Kalifornia: káprázatos”. Két bírálatot is küldött hamarosan, Veres Péter és Bernáth Aurél egy-egy kötetéről.

1970. november közepén Amszterdamban járt, ahol a Holland Királyi Akadémia és az UNESCO Comenius-emlékünnepet rendezett „a Nagy Emigráns halálának színhelyén és háromszáz éves évfordulóján”. Az ünnepségre magyar delegáció is utazott a holland városba. Ennek tagja volt Szalatnai Rezső. Miatta akart mindenképpen Hollandiába utazni, „hogy Rezsőt még egyszer láthassam, mielőtt vége lesz a 3. felvonásnak nála vagy nálam”. Ez az utazás ihlette cikkét, amelyet Comenius A látható világ képekben című művének új magyar kiadásáról írt. Beszámolója mind a rádió műsorában, mind az Új Látóhatár lapjain helyet kapott 1971-ben. Ugyanabban az évben ismertette a folyóiratban Mészöly Miklós egy új regényét, Szalatnai Rezső Kisebbségben és igazságban című könyvét, Szvatkó Pál 1941. decemberi hivatalos pozsonyi útját, valamint Gombos Gyula Húsz év után című könyvét. Ezt oly fontos műnek tekintette, hogy feltétlenül akart vele foglalkozni. 1970 elején írott levelében remekműnek nevezte, amelyben a szerző „Bibó elemzéseit annyiban múlja felül, hogy ő már teljesen átlát a manipuláción, amelynek technológiáját és algoritmusát Bibó — a -mozgalomtól* teljesen távol élvén — 1945—46-ban nem ismerhette. Ezt a könyvet sürgősen le kellene angolra, németre és franciára fordítani. Persze, előtte nem ártana szegény, nagyszerű Gombosnak valami »story-t varrni a nyakába (hindu hitre való áttérés, jordá- niai merényletterv kombinációja, vele örököltetni — fiktíven — a Hatvany- vagyont: a többit a te fantáziádra bízom, német szempontból nem ártana Lenau leszármazottjának feltüntetni, esetleg Petőfinek stb.). Mert hiszen nélküle, úgy hiszem, névtelen ember Európában nevessé nem válhatik, s könyvét még az őrültek házában sem rendeli meg senki.”

1972-ben az Új Látóhatár közölte Három ember — arcképek a régi Pozsonyból című írását, egy dolgozatát a külföldi magyar irodalom céljáról és értelméről, valamint Borsos Miklós visszaemlékezéseiről írott recenzióját.

Egy évvel később a Műhely a Newsban című munkája aratta a legnagyobb sikert. Ez egy levélinterjú, amelyet Cs. Szabó Lászlóval 1972 őszén készített — az író a diaszpórában folytatásaként — arról, hogyan él és dolgozik egy magyar író Londonban. 1974-ben jelent meg emlékezése, a Gyermekkorom tájai