Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Matus Mónika: Győry Attila: Ütközés
KÖNYVRŐL KÖNYVRE munkra...). A harmadik fejezet része egy erotikus visszaemlékezés -- a cselekménybe ágyazva — Nico megalázásáról. A legérdekesebb a negyedik fejezet betéttörténete: Igor szexuális élményéről az autóbuszon. Érdekessége nem magában a cselekményben rejlik, hanem abban, hogy ez a motívum (szeretkezés az emberekkel zsúfolt buszban) nem először jelenik meg Győry Attilánál. Érdekes megoldás, hogy minden fejezet és ütközés végét ugyanaz a mondat („A többi megváltó némasággá, üres, tiszta, fehér csenddé változott. Szabad lett újra.”) zárja le. Az olvasó nem tudja, ez az ütközés halált jelent-e: így a bizonytalanság oldja fel azt az ellentétet, hogyan jelenhet s halhat meg a három főszereplő együtt is. (Persze az író ezzel a megoldással az ilyen életforma alternatíva nélküli, mindenképpen ütközéssel végződő sorsára is utalhat.) Mi a közös a három főszereplőben? — sok pénzük van — kábítószereznek — nincsenek tartós kapcsolataik — bár utalási szinten megjelenik: talán van olyan ember, aki közelebb áll hozzájuk, mint a többi ember, mégis magányosak — elég sok alkoholt fogyasztanak — gyors életforma — „Soha nem dolgoztam még fizikai munkát” — az író Púpos kezéről írt szavait mindhárom főszereplőre vonatkoztathatjuk — laposak, üresek, elvesznek, semmivé, senkivé válnak a körülöttük folyó nagy nyüzsgésben — hisznek az új korban — inkább negatív hősök, nagyon kell keresni bennük a jó tulajdonságokat — nem dohányoznak — érdekes, hogy a sok meghatározó rossz (alkohol, drog, kicsapongások) mellett a dohányzás nem jelenik meg a műben A cselekmény néha szép íveléssel megy át az emberek világából a tárgyak, az állatok világába; ezek (telefon, bútor, holló, papagáj, tücsök) belső monológjait a részletek iránti fogékonyság és a teljes beleélés teszik a regény legszebb részeivé. Ugyanilyen módon, lágy átmenettel, nem törve meg a cselekmény dinamikáját, csavarog, tér el az író a főtémától, majd puha átfedéssel, észrevétlen simulással tér vissza hozzá, többször is. A dinamikus, lendületes, magával ragadó stílust ugyan néha megtöri egy- egy lapos, sematikus, sőt giccses mondat (pl. 13.o.: „a város, kiöntve ezernyi sajgó sebét, mocskát a kövezetre”; 15.o.: „melynek már a képernyője is megvakult már”; 17.0.: „rengeteg könyv, mely központi szerepet játszott nála”; 54.0.: „átta az Ember egész életét, s mint egy film kezdett peregni benne”); érdekes, hogy Nicon nem látszik a háromszoros agyonverés, a könyvbeli számítógépes vírusok már elavultak; annyira „népies” kifejezést, mint a Szemetesbödön, ritkán hallani — kicsit figyelmesebb átdolgozást követelt volna ezek kigyomlá
