Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Matus Mónika: Győry Attila: Ütközés
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lása, de nem akasztják meg a regény ritmusát, és a színvonalán sem változtatnak. Irodalmi divat ma a részekből szerkesztett regény, ahogy a könyvet bevezető mottó, a nagy betűs fogalommegjelölés, az előrevetítő, de a regény cselekményéhez konkrétan nem kapcsolódó prológus is (itt jegyzem meg: ez a kötet leggyengébb része), tehát nem új formájú regény Győry Attiláé. Új a mondanivalója és a szellemisége: nem azért, mert a máról és a közeljövőről szól, nem azért, mert olyan kulturális diffúziót mutat be, amely lassan természetes életformává lesz nálunk, hanem azért, mert a társadalom (ma csak) egy szeletét kinagyítva készteti gondolkodásra az olvasót. És ha kissé egyoldalú is a bemutatás, nem szépít, nem hazudik, nem magyaráz, nem erőltet írói véleményt (nyíltan) senkire. Miről is szól hát a könyv? A szociológia alapkérdéséről: mi, és milyen a társadalom; a domináns- és a szubkultúra ellenkultúrává válása hogyan befolyásolja az embereket... A változás a miénk és a közeljövőé. A gyorsulás, a lüktetés, a lendület, a nyüzsgés híveié és a sutyerákoké, akik nem hisznek a rohanó világban. A város társadalmáé, mely tele van „korlátolt agyú, újgazdag, félhülye, napok alatt kreált üzletemberekkel, akik azt sem tudták, hogyan zabáljanak egy szaros étteremben, s csak nyüzsögtek azokban a színes, a buzibárokban is kiutált rikító öltönyeikben, fontoskodva, az órájukat tapogatva, a WC-re is magukkal cipelve a mobiltelefonjukat, hogy úgy, ahogy félig kilóg belőlük a szargalacsin, úgy tárgyaljanak valami roppant fontosat.” Az idő a ma és a holnap ideje, a színhely pedig lehet bármelyik európai nagyvárosban, Koppenhágától Budapestig. Olyan részletét mutatja a világunknak, amelyről valamennyien tudunk, csak elzárkózunk előle. Egy új korszak eljövetelét hirdeti, melyben a szex és a drog már nem kultusz, hanem rutin, a rock and rollt pedig a technopop váltja föl. „A technopop a jövő művészete. Egy új életstílust jelent, mikor a Rohanás, a Fogyasztás, az Árucsere, a Drogok, az Információ és a Tömeg adja azt a hatalmas kincset, amit együttesen a technopop művészetének nevezünk.” De mihez vezet ez a gyorsulás? Ütközéshez és újabb ütközésekhez. S hogy azután mi lesz, az kit érdekel? Az írót sem érdekli, aki ugyan utalt rá, mi jöhet még a drog után („A Maffia pedig jó, ha észbe kap, és elkezd foglalkozni a virtuális valósággal, mert néhány éven belül a francnak fog kelleni a Heroin vagy a Kokain”), nem adott valódi választ, figyelmét egy tücsök foglalta le, ami miután belekóstolt a betonon szétfolyó vértócsába, „ugrált tovább, önfeledten élvezve a hajnal hűsítő üdeségét... vidáman landolva a tovatűnő villamos rozsdás sínéin, s a még mindig vérpecsétes potrohát élvezkedően emelgetve dörzsölte a sínekhez... Azt álmodta, hogy újra biztonságba kerülve lárva lett. A tücsök élvezett.” (Aquarius, Dunaszerdahely, 1997) Matus Mónika