Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Domokos Géza: második „esélye”
KÖNYVRŐL KÖNYVRE érdekes és helytálló elemzésre készteti, melyben a regény és film, tehát a szöveg és kép (vizuális- és olvasmányélmény) hatás mechanizmusának ellentmondásait veti fel. Orwell, Bibó, Novomeský és mások jelzik irodalmi érdeklődését, kulturális tájékozódásának erős kötése Fábry Zoltánnal (is) ro- konítja! „Történetírói kötelességként fogja fel a szerző a szlovákiai magyar kisebbség önnön történelmi hagyományait. Jómaga saját sajtótörténeti és levéltári kutatásaira is támaszkodva arra kíván fényt deríteni, hogy az önismeret miként erősíti a kisebbségi szellemi szuverenitást, s válik közéleti hatóerővé is... a kötetben szereplő írások a kisebbségi önazonosság és érdekvédelem szolgálatában állnak...” — írja könyve előszavában a szerző. Minden higgadt tudományossága és fegyelmezett értékelése ellenére ki- érezzük ebből az érdekes könyvből, amit sajnos gyakran személyesen is megtapasztaltunk! Európának ezen a térfelén iszonyatos és kiszámíthatatlan erő a történelemtudat és a múltban gyökerező, közös história számos ellentmondása, oltalmazhat és rombolhat sajátos törvényei alapján, leggyakrabban a tudatlanság és a véletlen jegyében s az ösztönösség ragadozó hajlamai szerint. Kiss József írói erényeit és történészi intellektusát dicséri, hogy a kisebbség-védelemből nem lesz valamiféle, pánikhangulat sugallta, elfogult vádaskodás és hisztérikus vagdalózás, eredetieskedő bombasztikus botránykavarás, hanem olyan szuverén szellemi erőforrás, amelytől az európai emberjogi csatározások és egyre intenzívebb kisebbségvédelem terén még sokat várhatunk. Duba Gyula Domokos Géza második „esélye” „Domnului”, azaz X. Y. „úrnak” szokás általában címezni a leveleket románul. Domokos Géza 1991 újév napján „porcului” megszólítású üzeneteket kapott, ami magyarul „disznót” jelent. így indítja Domokos Géza az Esély című emlékiratainak második kötetét, amelynek első könyvét már ismertettem az Irodalmi Szemle olvasóinak. Tulajdonképpen egyetlen esztendő viharos eseményeiről számol be a szerző, amely évnek azonban messzeható gyakorlati következményei lettek ott, ahol e politizálásnak hatnia kellett, azaz a romániai magyarság körében. Domokos Géza ekkor még magas funkciót töltött be: az RMDSZ elnöke, ráadásul olyan személyiség, akinek hitele van mind a románok, mind a magyarok előtt. Mi több: sikerrel kamatoztatta azt az erkölcsi tőkét, amelyet a bukaresti Kriterion Könyvkiadó igazgatójaként szerzett, hiszen ez a vállalkozás nem csupán a romániai nemzetiségek (tehát a magyarok mellett az ukránok, a szlovákok, a németek, a zsidók, az óhitű oroszok, azaz a lipovánok, az örmények és a többiek: tatárok, törökök) szellemi otthona lett. hanem már a hatvanas évek vé
