Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - MARGÓ - Gágyor József: Ahányszor kinondjuk szavainkat…
MARGÓ Ahányszor kimondjuk szavainkat... Sütő András írja: Ahányszor kimondjuk szavainkat, annyiszor szerezzük őket vissza Ám tudom — s ezt nyilván Sütő András is tudja —, hogy nemcsak a szavainkat szerezzük vissza, hanem azt is, ami a szavakban szinte láthatatlanul jelen van: őseink történelmét és lelkét. A múltunkat, jövőnk táptalaját. Szavaink visszaszerzése, jobbágy sorból való kiváltása nem csak harcos úton, időnként játékos módon is történhet. Példa erre a Csemadok tallósi alapszervezetének egyik évzáró taggyűlése, melyre anyanyelvi vetélkedőt szerveztem. A nyelvünk rejtelmeibe való betekintés, irodalmi és történelmi nagyjaink fölemlegetése, a község hajdani és jelenlegi életére vonatkozó kér- dések-feleletek játékos módon csalták elő a résztvevők lelkének mélyén megfogant gondolatokat, szavakat. Szívből jövő kacajra fakasztották őket többek között a csacsipacsi játékban az egyes meghatározásokra kapott feleletek: tapsifüles csók: nyuszipuszi, vénasszonytelep: banyatanya, kövér ismeretlen férfi: hasas pasas, széthasadó ágynemű: repedő lepedő, apró női kebel: pici cici stb. Lehetetlen lenne most a vetélkedő kérdéseit sorra venni, érzékeltetni a nemes feszültségeket, az izgalmakat. Most csupán a vetélkedő egyik feladatáról, a versírásról szeretnék röviden szólni. Hogyan sikerült előcsalogatni a nyelv- testvéreinkben szunnyadó költői ihletet. A résztvevők között lapokat osztottam szét, melyeken két hiányosan megírt verset találtak; a kétsoros versszakok mindegyikének hiányzott a második sora. A vállalkozó „költőknek” ezeket kellett pótolniuk. Lássuk csak, hogyan sikerülti Az első versnek a Tallós címet adtam, mivelhogy minden hívó rímnek a község egy-egy helynevét használtam fel. íme, a legjobban sikerült költői kísérletek: Sétáltam az Alsósoron, Majd elkopott a bocskorom. Tudja egész Kertalja. Hogy Katit ki csókolja. Gyere ki a Fácányosba, Legyen rajtad fodros szoknya. Előttem a Kányáskapu, Utánam van már a falu. MARGÓ
