Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - MARGÓ - Gágyor József: Ahányszor kinondjuk szavainkat…

MARGÓ

Ugyanez egy másik megfogalmazásban:

Előttem a Kányáskapu,

Dúsan terem ott a lapu.

Az egykori cigánytelepről szól a következő versszak:

Volt egyszer egy Dinnyésdomb,

Cigányt látni nem volt gond.

Egy harmadikos kisfiú a következő sorokkal lepett meg bennünket:

Sétáltam az Alsósoron,

Kiesett a műfogsorom.

Ezek után merje még valaki mondani, hogy nem vagyunk költőnemzet! Ha mégis ilyet állítana, a verseny folytatása minden bizonnyal jobb belátásra bírja.

A másik versnek nem adtam címet, ezt a szerzőre bíztam. A megadott első sorok szinte kínálták a tréfás-sikamlós megoldásokat. Nagy meglepetésemre azonban — egyben mindannyiunk gyönyörűségére — egy elragadóan szép és komoly vers is született:

Egy fáradt nap után

Este volt már, kilenc óra,

Hazamentem nyugovóra.

Ledőltem a lepedőre,

Kinéztem a neonfénybe.

Megfogtam a vánkos sarkát,

Elmondtam az esti imát.

Aztán jól betakaróztam,

Kényelmesen elnyújtóztam.

Meleg volt a paplan alatt,

Izzadtam is nagyon sokat.

No de végre elaludtam,

Nagyon szépeket álmodtam.

Megmondjam, hogy mit álmodtam?

Angyalokkal játszadoztam.

Reggel, mikor felébredtem,

Kezed kezemben éreztem.

A vers szerzői Monozlay Krisztina és Ida nevű kislánya voltak.