Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Egy tartalmas élet margójára

Köszöntjük í .ze'í í • v stj S2üü V--’- >pja

pesszimizmus próba -a Demokratákban), EKő tanúiméi :n~

{írások mérlegen, 1/ két u rjedclmes fejezete tanúskodik kapcsolattól ; e és irodalompublicisztikai tevékenységből, Ezek a problémák ugyan kés bb foglalkoztatták, de figyelme jobbára a magyar irodalomra irányult : idevágó írása e műfaj és művelődési terület kiemelkedő alkotása. Elég, * 1 ö mörkény Istvánra, a „célszörű szögényembörök” írójára, Kármán József üie tésének 200. évfordulójára vagy Tompa Mihályra emlékeztető írásait említjük. A népsz. űsítő hangnem és alkalmiság nem fokozta le írásainak szakmai színvonalát, meggyőző erejét. Turczel szinte kezdettől fogva birtokában volt azoknak az eszközöknek, amelyek sajátos műfaját, a tanulmányba oltott esz- szét ovasmányossá, tudományosan megalapozottá, így hatásossá tették. Egyszerre tudott tájékoztató, érdekes és ízlésformáló lenni.

A turczeli életmű későbbi kibontakozásának erővonalai szempontjából irodalomkritikai és irodalomtörténeti munkásságának kezdeteire kell leginkább odafigyelnünk. Nincs külön kapcsolattörténész, irodalompublicista, pedagógiai szakíró, népművelő, irodalomkritikus, irodalom- és kultúrtörténész stb. Ezek Turczel egyöntetű irodalmi munkásságának különböző oldalait, témaköreit képezik, de az életmű tanúsága szerint két problémakörön belül emelkedett a legmagasabbra.

Először az irodalomtörténet területére tett sikeres kirándulást. A rendkívül gazdag Arany-irodalmat árnyalta újszerű szempontokkal (A reformkor megyei életének rajza Arany Az elveszett alkotmányban). írása azt is bizonyította, hogy korábbi tájékozódása nem volt hiábavaló: jogi végzettsége szemléleti racionalizmusán, logikai gondolatvitelén, szépírói ambíciói pedig nyelvének plaszticitásán, képi telítettségén hagyott nyomot. A terjedelmes, ésszészerű tanulmányban azzal az egykor közkeletű irodalomtörténeti felfogással, illetve babonával száll szembe, miszerint Arany Petőfihez viszonyítva csupán „szófogadó nyárspolgár” volt, akiből hiányzott a forradalmi szellem, a haladás iránti bátor elkötelezettség. Arany életművének, kritikai tevékenységének tanulmányozása hasznosan befolyásolta Turczel irodaiomszemléietét, alkotó módszereit. Az ő példája nyomán emelte a műgondot, az alaposságot etikai kérdéssé.

Munkásságának további fontos részét kritikai tevékenysége képezi. Saját bevallása szerint Fábry Zoltán példája nyomán és személyes ösztönzésére kezdte művelni a kritikát. Szórványos előzmények után 1956-tól kezdett átfogó és rendszeres kritikai tevékenységbe. Az ötvenes évek derekán tevékenykedő kritikusok (Tóth Tibor, Csanda Sándor, Rácz Olivér és mások) között egyedülálló tudatossággal és konkrét kritikai programmal kezdte pályáját. Elég belelapozni a korabeli újságokba, azonnal kitűnik, hogy 1956 és 1966 között ő írta a legtöbb és legidőtállóbb kritikát a szlovákiai magyar irodalomról. Szinte minden megjelenő műre reflektált. Egyes alkotókról, műfajokról a kismonográfia kereteit is kitöltő terjedelemben. Emlékezetesek a Fábry, Egri, Ozsvald, Duba, Tőzsér munkásságát elemző tanulmányai, az irodalomtörténeti