Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Egy tartalmas élet margójára

52

Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján

léptékű fejlődésképei: Líránk helyzete és perspektívái, Drámaírói utánpótlásunk, Vázlatkép az utóbbi évek néhány drámájához stb.

Pótolhatatlan vesztesége irodalmunknak, hogy Turczel a hatvanas évek közepétől fokozatosan felhagyott a kritika rendszeres művelésével. Néhány felmérő-értékelő jellegű írószövetségi beszámolót, emlékező-méltató reflexiót, irodalomtörténeti indítékú könyvismertetést stb. leszámítva szórványossá, esetlegessé vált kritikai tevékenysége. Utolsó jelentős kritikai tette egy felhí- vó-figyelmeztető tanulmány (Színvonal és felkészültség, 1965) közzététele volt, amelyben felmérte irodalomkritikánk addigi fejlődését, helyzetét, feladatait. írásában némi mentegető hangsúllyal idézi fel a szlovákiai magyar irodalomkritika (s benne saját) elvi-esztétikai törekvéseit, eredményeinek és módszereinek a sematizmusban való elmarasztalhatóságát. A vitaindítónak szánt írásban felvetett problémák aktualitása és gazdagsága ellenére is meglehetősen gyér visszhang kísérte Turczel felhívását. Lehet, hogy ez az érdektelenség is közrejátszott abban a műfajváltásban és erőátcsoportosításban, amit a hatvanas évek közepén végrehajtott, s amelyre később így emlékszik vissza: „Kezdettől fogva a csehszlovákiai magyar irodalom fejődési problémái kötik le az érdeklődésemet. Eleinte elég hosszú ideig jóformán csak kritikákat írtam, bár elsősorban az irodalomtörténet vonzott, s a kritikát nem kedvtelésként, hanem szolgálatként vállaltam. A hatvanas években aztán, amikor az újraindulás nehézségein túljutottunk, a kritikusi tevékenységet egyre inkább irodalomtörténetire váltottam át.”

Ebben a kutatói téma- és irányváltásban a szubjektív okok, alkati tulajdonságok mellett döntő szerepe lehetett ama gyakran hangoztatott igény tudatosításának, miszerint irodalmunk egészséges fejlődéséhez múlhatatlanul szükséges a korábbi korszakok hagyományainak feltárása, maradandó értékeinek áthagyományozása.

Az irodalomtörténeti munka, kutatás, forrásfeltárás nemcsak időigényesebb, hanem lényegesen bonyolultabb, s főként szerteágazóbb tevékenység a kortársi irodalmi folyamatot figyelő kritikánál. Turczel egy időre visszavonult az irodalmi élet közvetlen zajlásából, s műhelygyakorlatát is bővíteni kényszerült. A korábbi kedvelt műfaja a tanulmányba oltott esszé már nem volt alkalmas a vállalt feladat megoldására. „A csehszlovákiai magyar irodalom első szakaszának korszerű és hiteles feldolgozásához, a tudományos színvonalú hely- és irodalomtörténet-írás megteremtéséhez elsősorban a társadalmi élet és az irodalmi élet összefüggéseinek átfogó feltárására és beható vizsgálatára van szükség. Ezt a magától értetődőnek látszó, de eddig elhanyagolt alapozó feladatot, irodalomtörténeti előmunkálatot a mi esetünkben irodalmunk sajátos genezise is hangsúlyozottan fontossá teszi: a csehszlovákiai magyar irodalom — a tipikusan regionális irodalomnak számító és gazdag múlttal rendelkező erdélyi irodalommal szemben — a nemzeti irodalom merőben új külső ágazataként jött létre, amelynek kibontakozását és fejlődési feltételeit, tápláló és formáló erejű hagyományok hiányában, döntő mértékben az új éleviszonyok, a kisebbségi élet korlátozott szellemi és anyagi lehetőségei ha-