Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - Polgár Anikó: Közöny, Csoda, A jós utolsó éjszakája, Nyitány (vers)

Versek

Férfi: Láttam egek olvadását,

szárnyatlan hegyek futását, arcomon hegek zenéltek, lestem, merre ég a lég.

Nő: Kedves voltam, mint a dülledt házak arcán érő fülledt sebhelyek; belém taszítva orvosság, füst, láva, por.

Férfi: Mint a kígyó, hogyha tátva duzzadó vörös pofája, mint a szénrakás alatt a megfojtott, goromba kés.