Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
LENGYEL LÁSZLÓ lag a tulajdon végső nemzeti elosztására, a nemzet-állam offenzív megszilárdítására, külpolitikailag az Oroszország és az EU-NATO közötti hatalmi viszonyok eldőltére vár. (Ezt a politikát nem vagy alig befolyásolja az a fenyegetés, hogy Szlovákia nem fog bejutni az euroatlanti integrációkba. Részben nem akar bejutni, részben meg van győződve arról, hogy „jó fiúként” sem jutna be.) Szlovákia kormányzata az euroatlanti integrációkkal szemben a várakozásra és időnyerésre játszik. Abban bizakodik, hogy a kivárás nemcsak a belső ügyek „többségi” és „nemzeti” rendezését teszi lehetővé, de kialakítja Oroszország és Európa új egyensúlyát.8 Szlovákiának Európát, az európai kapcsolatot Ausztria Csehország és kisebb mértékben Magyarország jelenti. A szlovák nemzeti elitnek ez semmiképpen sincs ínyére. Kérdés, hogy hogyan fog hatni Szlovákiára Csehország gazdasági válsá- ga.(Egyfelől megerősíti a szlovák politikát abban a tudatában, hogy a „jó fiúk” mennyire sebezhetők — először Magyarország 1995 elején, majd Csehország 1997 tavaszán —, másrészt közvetlen gazdasági hatással lehet Szlovákiára.) Ugyancsak kérdés, hogy Szlovákia kimaradása az euroatlanti intézményekből, milyen társadalmi és politikai akciókat vált ki a szlovák társadalomból. Nem tudjuk felmérni, hogy mit fog kiváltani a szlovák társadalomból, ha a gazdasági növekedés megbicsaklik, ha a kormányzat megszorításokra kényszerül. A szlovák offenzív nemzeti politika alapja a gazdasági stabilitás és a lassan, de biztosan emelkedő jólét. Ennek megingására nem került sor a szlovák állam létrejötte óta. A szlovák vezetés jól felkészült a privatizációs botrányok, a kisebbségi ügyek kezelésére a szlovák kispolgári, kisemberi nemzeti elégedettség alapján, de nem biztos, hogy ugyanannyira kézben tudja tartani az ügyeket, ha a gazdaságban és a fogyasztásban a cseh válsághoz hasonló válság következik be. A KÜLSŐ ZÓNA Nyolc balkáni ország húzódik Európa és a Zóna lágy altestén. Ezek politikai, gazdasági és katonai stratégiai jelentősége mind Európa, mind Oroszország szempontjából kisebb. A figyelmet ezért csak negatív módon hívják, hívhatják fel magukra, miként történelmük során annyiszor: egymásközti konfliktussal. Ma a legerősebb és a legnagyobb, az utoléréssel és az európai bekerüléssel próbálkozó Románia (22,789 ezer lakos, 7,1% magyar). Románia 1996 telétől uralkodó kormánya minden erejével azon igyekezett, hogy még elérje a NA8 A Mečiar-féle várakozási stratégia nem lehet ismeretlen a magyar politikatörténet ismerői számára. Többé-kevésbé ezt követte a Bethlen-konszolidáció külpolitikája is a húszas évek közepétől, amikor folyamatosan várakozott és lavírozott a nagyhatalmak között, mert föltételezte, hogy ellenséges kisállamok gyűrűjébe fogva az az egyetlen kiút, ha megvárja a hagyományos szövetségesek feltámadását. Meíiar és a szlovák hatalmi elit meg van győződve róla, hogy cseh, magyar és ukrán présbe kerültek, amelyek ellenérdekeltek a szlovák európai integrációban, s ebből a présből csak Oroszország, illetve új európai felállás alapján kerülhetnek ki.
