Irodalmi Szemle, 1997

1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke

Ezredvégi béke TO és az Európai Unió állomásról kifutó vonatát. A román politikai és gazda­sági elit felmérte, hogy „nagynemzeti” politikával nem sokra jut, csak kinnma­rad az orosz befolyási övezetben védtelenül. A román elitben a Nyugat- és magyarellenességnél is nagyobb az oroszellenes érzelem. A NATO- és EU-bejutás esélye igen kicsiny volt. Az Egyesült Államok vilá­gossá tette, hogy nem kívánja magát elkötelezni a Balkánon. Franciaország Romániát támogató javaslata igen keveset ért az alacsony nagyhatalmi státu­szú, belsőleg bizonytalan Franciaország miatt. Az EU ekkora országot ilyen súlyos gondokkal nem nevezhetett meg. Az 1989 utáni Románia centralizált nemzet-állam. Ennek a központosított rendszernek ugyanakkor hiányoznak az átcsoportosítható és újraelosztható gazdasági forrásai. Románia aligha fog tudni központosított módon fejleszteni és tőkét bevonni. Óhatatlanul erősödik a vállalati és a területi autonómiák iránti igény. A központosított és önerőre támaszkodó nemzet-állam Ceauses- cu-féle szélsőséges modellje, a széteső centralizációra és felemás nyitásra ala­pított Iliescu-féle modell után a liberális reformdiktatúrára építő Constantinescu—Sciorbea-kísérlet csak akkor működhet, ha területi és vállala­ti önállósággal, mikrogazdasági váltással is párosul. Románia iránt csekély a külföldi tőke érdeklődése. Romániának — ellentét­ben a „szerencsés hármakkal” — nincs nagyhatalmi patrónusa, kijárója Viszont Romániának most megadatik, hogy a jól ismert lépcsőn — Ausztria följebb lép Európa közepébe, Magyarország a helyére Európa belső peremére, Románia pe­dig Magyarország helyére Európa külső peremére — fölfelé menjen. Románia úgy tapadhat Magyarországhoz, miként Magyarország tapadt az új K. Und K. (Kreisky und Kádár) időkben Ausztriához. Egyes régiói, elsősorban Szat- már, Szilágy, Bihar, Arad és Temes megyék, Bukarest és talán a Tengermellék bekapcsolódhatnak az európai vérkeringésbe, részben éppen Magyarországon keresztül. Az igazi nagy lépés az lesz, amikor a román privatizációban a nemzeti, hazai csoportok mellett megjelenhet és meg is jelenik az európai — és ezen be­lül a magyar — tőke is. A stabilizálódó Románia elérheti, hogy Bulgária, Moldá­via, Szerbia, Albánia, sőt Ukrajna irigyelt modellje legyen. Románia mellett a kicsiny Moldávia (4362 ezer lakos, 64,5% román, 13,8% ukrán, 13% orosz, 3,5% gagauz) Ukrajna, Oroszország és Románia közé szorult. Bulgária (8,465 millió lakos, 9,7% török) súlyos gazdasági és társadalmi válsá­got él át. A gazdasági válság polgárháborúba torkollt Albániában (3,422 ezer lakos). Ezeknek az országoknak a magárahagyottság és talán Oroszország ma­rad. A volt Jugoszlávia területén húzódó államok közül egyedül Szlovéniának van esélye az európai bejutásra. A 4,821 ezer lakosú — Horvátország se poli­tikailag, se gazdaságilag nem elfogadható Európának. A Tudjman-féle nacio­nalista Horvátország hasonló politikát folytat, mint Szlovákia, azzal a különbséggel, hogy nincsenek keleti partnerei. Horvátország konszolidációjá-

Next

/
Thumbnails
Contents