Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
Ezredvégi béke ország nem tudja, nem akarja még leszedni. Minél inkább előrehalad az orosz gazdasági stabilizáció, és növekszik az orosz—ukrán gazdasági egyenlőtlenség, annál nehezebb lesz moszkva gazdasági vonzásának ellenállni. S ha a privatizáció felgyorsul, aligha tud Ukrajna szembeszállni az orosz tőke befolyásával. Belarusz nyíltan antidemokratikus, oroszbarát és piacellenes rendszere fontos politikai ütőkártya a tekintélyelvű orosz csoportok kezében. Igazi nemzeti gazdasági és politikai elit híján, a többség teljesen érthető németellenes és „homo sovieticus” indulatával, érzelmeivel nehezen képzelhető el más út, mint az oroszországi kapcsolódás útja. Belarusz fontos kereskedelmi és csővezeték-útvonal Nyugat és Kelet között, de a sokat szenvedett nemzet egyik fél számára sem fontos igazán. A zóna Európa felé néző, megosztott zónájában vannak a balti államok, Szlovákia és a balkáni országok. Észtország (1,590 ezer lakos, 61,5% észt, 30,3% orosz, 3,9% ukrán), Lettország (2,596 ezer lakos, 52,5% lett, 34,6% orosz, 4,4% belarusz, 3,4% ukrán) és Litvánia (3,798 ezer lakos, 79,6% litván, 9,4% orosz 7% lengyel) nem lesznek a NA- TO-tagok, és valószínűtlen, hogy rövid távon bejussanak az Európai Unióba. Az országok Oroszország stratégiai célpontjai. Viszont az orosz erőteljes befolyás mellett meg fog mutatkozni a skandináv és a német gazdasági hatás, és bizonyos mértékig az Egyesült Államok és a NATO figyelme. A balti államok tragédiája, hogy „rossz helyen” vannak. Ugyanakkor mozgásterük az Európai Unió előtti Finnország és a kádári Magyarország határvonalai között húzódik. Ügyes és végiggondolt nemzeti politikákkal el lehet mozogni „finn” irányba, lépéshibákkal pedig be lehet csúszni a kádári „magyar modellbe”. Szlovákia (5,329 ezer lakos, 10,8% magyar) Európa és Oroszország között billeg. Kimaradt az Európai Unió és a NATO-kiterjesztés köréből. A szlovák gazdasági és politikai elit nagyobb része 1992—93 óta ellépett a teljesítési politikától és offenzív „nemzetteremtő” politikát folytat. Ennek keretében elzárkózik a nyugati nagy versenytársak elől, őrzi zárt nemzeti tulajdonosi jellegét. A Mečiar-féle „nemzetépítő” szlovák politika nemcsak új szuverén államot és nemzet-állami politikát akar teremteni a „korábbi elnyomó” cseh és magyar államokkal és nemzetekkel szemben, hanem nemzeti tőkés osztályt is, megőrizve a szocialista Csehszlovákia paternalista társadalmi nagyrendszereit. Szlovákia tudatos politikával azon igyekezett és igyekszik, hogy úgy és annyiban részesedjen a nyugati tőkéből és kapcsolatokból, amennyiben az nem zavarja az állami gazdaságpolitika mozgásterét, a nemzeti tőkésítést, másrészt szoros kapcsolatokat ápoljon Oroszországgal, melynek gazdasági együttműködése nélkül nem tudná fenntartani energiarendszerét, fegyvertartását, kohászatát, s amelynek vállalatai behatoltak a szlovák gazdaságba. A szlovák politika felmérte, hogy teljesítési politika esetén sem jutna sokkal több forráshoz, illetve ez a többletforrás, a NATO- és EU-felvétel a mai szakaszban megbontaná a nemzeti tulajdonosi réteget. Szlovákia belpolitikai-
