Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
Ezredvégi béke ben az ország gazdaságát: a közlekedést, az összes ipari ágazatot, az ásványi anyagok kitermelését.”7 A jelcini politika, a „kapitalizmus egy országban” szakított azzal a hittel, hogy Oroszország erővel helyreállítja a szovjet birodalmat. De ha sikerül külföldi segítséggel stabilizálni és „felépíteni a sikeres orosz kapitalizmust”, kihasználni a nyugati országok, vállalatok és bankok versengését, akkor minden esély megvan ennek az orosz kapitalizmusnak a terjeszkedésére. Oroszország számít arra, hogy hosszabb távon az idő nem ellene, hanem neki dolgozik a vele szomszédos európai zónát illetően. Erre a zónára a Nyugat nem nyújtott be komoly igényt, és mind történetileg, mind mai gyakorlatával világossá tette, hogy nem kíván jelentős gazdasági, politikai és katonai erőforrásokat pazarolni a térségre. A térség országai pedig önmagukban képtelenek gazdasági és társadalmi gondjaikat megoldani. A gazdasági együttműködés nagyobb haszonnal jár, mint az erőszakos beolvasztás kísérlete. (Hasonlóan szerezhet Oroszország szabad kezet a Kaukázusban és a középázsiai köztársaságokban.) Ennek következtében a türelmetlenebb és támadóbb „moszkvai” orosz politikát felválthatta a türelmesebb és ráérőbb, izolacionista „pétervári” teljesítési politika, amely joggal feltételezi, hogy a zónában magukra hagyott kisebb-na- gyobb országok érett gyümölcsként hullanak a gazdaságilag konszolidálódó Oroszország markába. Miért kellene sietniük? Miért kellene az erőszakkal elriasztani magunktól a Nyugatot? Miért kellene magunkra vállalni Belarusz és Ukrajna stabilizálásának költségeit? Önként fognak minket választani. Nem nyert volna többet Szovjet-Orosz- ország, ha 1920-ban Tuhacsevszkij csapatai nem lépik át a lengyel határt, ha beérik azzal, ami békésen a kezükbe jutott? Nem lesz-e mindenképpen a miénk ez a puffer-zóna? Lesz-e más nagy gazdasági és katonai hatalom, amelyik a térségben biztosítja az energiaellátást és késztermékek megvételét, amelyikkel hosszú távú katonai és titkosszolgálati szerződéseket lehet aláírni? Lesz-e olyan tőkeereje és ismeretsége bárkinek, mint az orosz vállalatoknak és bankoknak, hogy felvásárolják a puffer-országok vállalatait és bankjait? Csak stabilizáljuk Oroszországot a teljesítési politikával, építsük ki az erős kapitalizmus hálózatát, s Oroszország válik a Zóna országainak reményévé — íme, a liberális orosz politika irányvonala. A ZÓNÁBAN „Betegen a Balkán-jászol világítótornyaitól hol tenger bóbiskol a csapszék klotyóiban is egy kerítéslécből hajót ácsolsz egy sapkányi magból kereskedő leszel. 7 Mihail He//er-Alekszandr Nyekrics: Orosz történelem 11. — A Szovjetunió története (2000- Osiris, Budapest, 1996. 179.)
