Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
Ezredvégi béke A „szerencsés hármak” változat feltétele, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények, az Európai Unió megőrizzék az együttes kezelés igényét, az országok politikai és gazdasági rendszerei közelítsenek egymáshoz, és ne távolodjanak. Akár tetszik nekünk, akár nem. Európa és az Egyesült Államok csak együttesen képes kezelni a térséget. Éppen ezért kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. A cseh és a lengyel válságok minket is érintenek, akárcsak a mi válságunk őket. Következésképpen szükség van arra, hogy a kilencvenes években beáramló külső források ne csak az infrastruktúrákat hangolják össze, de a gazdasági rendszerek piaci mechanizmusait is. A „Visegrádi Hármak” kialakítják közös gazdasági integrációjukat egy szabadkereskedelmi övezetet, összehangolják pénzrendszerüket, kölcsönösen befektetnek egymásnál, és megteremtik biztonságpolitikai együttműködésük feltételeit. Ebben a változatban Magyarország egy versengő pozíciót foglal el, ahol részesedni próbál a politikai, biztonsági, gazdasági hatalmi rendszerek eloszlásából és újraelosztásából. A makrogazdasági kapcsolatok csak a mikrogazdasági hálózattal együtt érnek valamit. Magyarországon jöhetnek létre a multinacionális vállalatok és pénzintézetek kelet-európai regionális központjai, amelyek legalább annyira összekapcsolják a kelet-európai országokat, mint az államközi kapcsolatok. Elérkezett az idő arra, hogy Magyarország nagyvállalatai vállalatokat vásároljanak mind Nyugat-, mind Kelet-Európában. Miközben csökken a nemzet-állami gazdaságpolitikák mozgástere, növekszik az egyes régióké. Az európai regionalizmus, az alapokhoz való hozzájutás megerősíti az önkormányzati regionális és kistáji kapcsolatokat. Másrészt, a határokon átnyúló, a Neisse, az Elba, az Egrensis, az Érchegység, a Bajor-erdő eurorégiók Németország és Csehország között, a Pomerania, a Spree/Neis- je és a Viadrina Németország és Lengyelország között, valamint a Kárpátok-Eurorégió Magyarország, Lengyelország, Ukrajna és Szlovákia határrégiói között jelentőségükben növekedni fognak. Kiválóan működhet az az Alpok-Adria szubregionális szövetség, amely olasz, osztrák, szlovén, horvát, magyar megyéket és tartományokat kapcsol össze, amelyből a Pentagonale és a Kelet-Európai Kezdeményezés kinőtt. Sajátos fogyasztói, kisvállalkozói övezetről van szó. A megyeközi, tartományközi és kulturális kapcsolatok szorosabbá válásra reális esély van az eurorégiós összefogás keretében is. De Lengyelország és Magyarország keleti és déli, fejletlenebb vajdaságainak, megyéinek a litván, az ukrán, a szlovák, a román, a szerb és a horvát határ menti településekkel kialakított kapcsolatai kölcsönöznek felhajtóerőt. Itt alakul ki a zloty- és a forintövezet, a fogyasztói és vállalkozói cserebere. Európa keleti határánál lenni azt is jelenti, hogy egy fogyasztói és szolgáltatói övezet határán vagyunk, és ennek előnyeit azok a fejletlenebb lengyel és magyar régiók (is) élvezhetik, amelyek nélkül végleg lemaradnának.
