Irodalmi Szemle, 1997

1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke

LENGYEL LÁSZLÓ

portok erejét és befolyását, a nemzet-állam szerepvállalását, illetve befolyásolja a növekedést és a külső egyensúlytalanságot.

Magyarországon a nagytulajdonok külföldi kézbe kerültek, így az a kérdés, hogy a multinacionális vállalatok és pénzintézetek milyen fejlesztési politikákra határozzák el magukat, és ezekbe hogyan építik be beszállítóként a magyar kis- és középvállalatokat. Lengyelországban és Csehországban még nem dőlt el a nagy tulajdonok és vagyonok sorsa, éppen ezért itt fog sor kerülni a legnagyobb összeütközésre a külföldi és a hazai érdekcsoportok között, illetve a nemzetieken belül.

Az államháztartás — a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatás, a szociális és védelmi rendszer — átalakítása pedig megint csak új szociális térképet, hálórendszert teremt. (Az új térkép mindenképpen kialakul, mert a nem-tevéssel vagy az elhibázott módon való cselekvéssel is átrendeződik a társadalmak szerkezete.) Az állam új szerepe a politikai biztonság megteremtésén túl éppen a társadalmi ágak kezelésére jön létre.

Végül, a növekedésnek külső és belső egyensúly nélküli erőltetése állandóan kiigazító és visszafogó politikákat igényel, amely véget vet a növekedésnek, és súlyos terheket rak a társadalomra. A konszolidáció lényege, hogy a növekedés és egyensúlytalanság összefüggés elszakadjon a politikai ciklustól, és intézményesen csillapuljon. Ugyanide tartozik, hogy tartósan csökkenteni kell az árfolyamok felülértékeléséből és a valutapiaci spekulációkból származó kockázatot. Ehhez az állami gazdaságpolitika, a jegybanki politika, a külföldi befektetők, a hazai vállalatok és vállalkozások finom összjátékára, pozitív európai megállapodásra és a megtakarítók, fogyasztók bizalmára van szükség.

A konszolidáció komoly konfliktusa az országok belső területi egyensúlytalanságának növekedése. Magyarország 2-3 százalékos növekedésén, 10-11 százalékos munkanélküliségén, 1,5-1,8 md dolláros működőtőke behozatalán belül a 3,5-4 milliós Pannónia (Budapest és agglomerációs gyűrűje, Északnyu- gat-Magyarország, a nyugati határszél) feltehetően 5-6 százalékos növekedést, 7-8 százalékos munkanélküliséget 1-1,3 dolláros évi működötökét mutat majd.

Ellenben a 6,6 milliós Hunnia fejletlen vidékei stagnálni vagy visszaesni fognak, és 16-17 százalékos munkanélküliséggel, 500-600 milliós tőkebehozatallal kínlódnak (ezen a tendencián módosít a keleti fogyasztói forintövezet és néhány sikeres nagyvállalat, de alapvetően nem változtat). Hasonló, bizonyos tekintetben még súlyosabb területi egyenlőtlenségek mutatkoznak Lengyelországban és Csehországban is.

A Nyugat számára a konfliktusokat nagy mértékben csökkenti, hogy Szlovákia végül nem kerül az együttes kezelésbe, a NATO-kiterjesztésbe és az EU-belépők első körébe, mert Magyarország és Csehország, Magyarország és Lengyelország között nincsenek és nem is valószínűek politikai nézetkülönbségek, de Magyarország és Szlovákia, Csehország és Szlovákia között igen. A magyar—lengyel—cseh viszonyt inkább a tartós politikai közömbösség, érdektelenség jellemzi, vagyis csak külső kényszerre hajlandók együtt maradni.