Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
LENGYEL LÁSZLÓ alapszerződéseket kötött szomszédaival, és segítette az Egyesült Államokat a délszláv háború megoldásában.3 A NATO és az Európai Unió kiterjesztése a három országra akkor is óriási pozitív változás, ha tudjuk, hogy mind a NATO, s különösen az Európai Unió hátrányokat is jelent. A három országnak külön-külön és együttesen most kell újraformálniuk sajátos lengyel—európai, cseh—európai és magyar—európai, valamint közép-európai társadalmi-gazdasági modelljüket. Nincs európai modell, de van osztrák és ír, brit és német, közös európai, illetve euroregionális sajátosságokkal. Ezek közé kell beilleszkednie a maga módján a három országnak, nemzeteiknek, régióiknak, politikai és gazdasági kultúrájuknak. Ki kell találniuk, hogy mit kívánnak a NATO-tól és az Európai Uniótól, az Egyesült Államoktól és az európai nagyhatalmaktól, hogyan akarnak új szerepükben együttműködni a keleti térség nagyhatalmával, Oroszországgal, illetve a kimaradó kelet-közép-európai országokkal és nemzetekkel. De leginkább azt kell kitalálniuk, hogy mit akarnak önmaguktól, milyen szerepet akarnak betölteni az európai és nyugati integrációk, intézmények keleti határán. Most még inkább rajtunk múlnak a dolgok. A madridi és az amszterdami döntések nem jelentik azt, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország „sínen van”. Mindhárom ország előtt jelentős társadalmi, gazdasági és politikai konszolidációs feladatok állnak. E feladatok sok tekintetben hasonlítanak a század húszas éveinek lengyel, magyar és csehszlovák konszolidációira, azzal a különbséggel, hogy most az euroatlanti szervezetek védőernyője alatt jelentősebb biztonságot nyújt, mint a korabeli népszövetségi, illetve francia békerendezés. A konszolidáció legnagyobb nehézsége, hogy úgy kell demokratikus megállapodásokra jutni az erős társadalmi és gazdasági csoportokkal, úgy kell a tulajdonok, a vagyonok és a jövedelmek újraelosztásában megegyezni, hogy a társadalom kisebbsége jutott eddig előnyökhöz a rendszerváltások révén, és a többsége veszített rajta. A magyar konszolidáció lehetőségeit javítja, hogy túl vagyunk az 1995—96- os stabilizációs válságon, ám Csehország éppen most került politikai és gazdasági stabilizációs válságba. Egyszerre kellene megoldania az 1968 és 1990 közötti gazdasági mechanizmus átalakítását, az alacsony hatékonyságú gazdaság hatékonyabbá tételét, az elmaradt valóságos privatizációt, bankrendszerének konszolidálását és az 1995-ös magyar helyzethez hasonló stabilizációs 3 Igazi NATO/elkötelezettségünk akkor kezdődött, amikor a magyar kormány hozzájárult az AWACS-repülők magyarországi berepüléséhez és a délszláv bombázások itteni légi irányításához. Ez folytatódott a taszári légibázis NATO-átengedésével és az IFOR-ban való magyar részvétellel. Az 1994 tavaszán megkezdődött gyakorlati közeledési folyamat egyértelművé tette, hogy Magyarország alkalmas az olasz bázisok mellett a délszláv térség NATO ellenőrzésére. (Erre egyetlen más ország a Balkánról nem volt alkalmas.) Az úgynevezett „NATO-kockázatot” éles helyzetben kipróbálhattuk a délszláv háborúban. Ha a jugoszláv hadsereg Magyarországra támad az Awacs tűzvezető gépek miatt, vagy a harcoló felek bármiféle módon Magyarországot veszélyeztetve lépnek fel az IFOR és SFOR csapatok magyar bázisai ellen, akkor világosan bekövetkezik a kockázati helyzet.
