Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HORIZONT - Lengyel László: Ezredvégi béke
Ezredvégi béke és kérdőívek, magabiztos kiküldöttek és határozatok jönnek. De ami ennél fontosabb: életformák és életmódok hatnak ránk, valamint az ide települt kisebb és nagyobb tőke befolyása. Magyarország, a Visegrádi Hármak egyikeként az ezredfordulón jut az európai küszöbre. Nem önerőre támaszkodik, nem orosz és balkáni modellbe és befolyási övezetbe csúszik, hanem megkapaszkodik Európa alján. Ez a legkevésbé rossz. Már-már jó. A madridi és az amszterdami döntések szerint Magyarország (10 millió), Csehország (10 miliő) és Lengyelország (38,521 millió) bejutnak az euroatlanti szervezetekbe, a nyugati gazdasági, politikai és katonai védművek mögé. Feltehetjük a kérdést: Mekkora szerepe volt mindebben az elkerülhetetlen nemzetközi tényezők összhatásának (a három ország elhelyezkedésének az e századi békerendszerekben, geostratégiai elhelyezkedésüknek, az amerika— orosz viszonynak, az amerikai-európai viszonynak, a nemzetközi tőke behatolása mértékének, a többszázados kelet-közép-európai civilizációs történeti hagyományoknak, a szocializmusbeli forradalmaknak és reformoknak, a legutolsó évtizedek életforma-alakulásának), s mekkora a helyi erők, az 1989 utáni rendszerváltó kormányok és társadalmi, politikai, gazdasági szereplők magatartásának? És mekkora szerep jutott az elkerülhetetlen véletlennek? Miként az 1918—19-es békecsinálásnál, az 1938—39-es müncheni alkunál és a Molotov—Ribbentrop-paktumnál, majd az 1944—47-es jaltai, potsdami, párizsi békeegyezményeknél, az 1989—1997-es máltai, madridi, amszterdami rendezésnél is jóval nagyobb a nemzetközi tényezők összhatásának, a gazdasági, a katonai és a politikai nagyhatalmak szerepe, mint az érintetteké. A Nyugat döntése nem a virtuális Közép-Európát vagy az Osztrák—Magyar Monarchiát rehabilitálta és restaurálta, hanem a közép-kelet-európai önálló kisrégiót emelte vissza az „Occidens peremére”'1 Lengyelország, Csehország és Magyarország 1989 utáni kormányai sok hibát követtek el, de nem rontottak végzetesen. Az egyes társadalmak civilizációs hagyományai és a szovjet típusú rendszerben kialakult fogyasztói nacionalizmuson alapuló mentálitásuknak köszönhetően tartózkodtak a nemzeti összeütközésektől 2 Lengyelországnak sikerült sokkoló gazdaságpolitikáját viszonylagos társadalmi békében végrehajtania, Csehország békésen vált el Szlovákiától és egészen 1997-ig stabil társadalmi és gazdasági fejlődést mutatott, Magyarország pedig megőrizte stabilitását és tőkevonzási képességét, 1 A máltai-madridi-amszterdami határozatok bizonyos értelemben igazolták Szűcs Jenő álláspontját Európa három régiójáról. Európa nyugati része ismét befogadta az Oroszországtól és Ke- let-Európától társadalomszerkezetében és szerveződésében mindig különböző kelet-közép-európai államokat. Lásd: Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról (Magvető, Budapest, 1983.). 2 1991-ig feltételezhető volt, hogy a nyugatos értékrendű fogyasztói jugoszlávizmusra építő Jugoszláviából van reális út a Nyugat felé. A délszláv háború azt bizonyította, hogy a fogyasztói jugoszlávizmus máza alatt fennmaradt a szerb, a horvát, a bosnyák, az albán etnikai sovinizmus és a nemzet-állami önállóságra, állam-nemzeti fölényre törekvő nacionalizmus. Ez kizárta a délszláv nemzeteket és társadalmakat a nyugat-európai kiterjesztésből és visszazárta Kelet-Európá- ba.
