Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Török Elemér: Országos mély hallgatásban..., Darvak, Elindul az ördögszekér... ( versek)
TÖRÖK ELEMÉR Országos mély hallgatásban... (Unokáimnak szeretettel) Aranyló lombok zizegő csendje, nem feleselget kakukk már benne, körbekeringik búcsúzó gólyák a nyár láthatatlan lobogóját... Gubbaszt a réten hét sarjúboglya, kongat felettük az ősz kolompja... A szántásokat varjak lepik el, friss barázdában zömök nyúl figyel... Távol a horizont végtelenje, vörösre festi a naplemente... Lila homályban jegenye borong, hegyén a hold nagy ezüstlő korong... Úgy állok most is partodon Tice, mint ki vigaszért tér vissza ide... Állok országos mély hallgatásban, csendet teremtő levélhullásban... A nád közt apró, kis rezzenések, hallgatózva falum felé nézek, égbe szúrt nagy tőr a templom tornya, körül az est már köd-ágyát bontja... Mint szélcsendben, ha zizzen a levél, olyan zajtalan közeleg az éj, kocog csendesen holdderes lován, csillagok gyúlnak égi homlokán...
