Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Török Elemér: Országos mély hallgatásban..., Darvak, Elindul az ördögszekér... ( versek)
Fűbe bújt a zaj, álmos lomb susog, lassúdan én is hazaindulok, a csend s a nyugalom szívemig ér: gyermekkoromnak emléke kísér... Darvak Megyek haza még alkonyat előtt megkerülve a Borzvát, Füzerőt a régi országúton egyedül, a fűben halkan tücsök hegedül... Hogy vibrál, ring a kéklő messze táj, egy katáng felé lassan lepke száll... A galagonya tűzlobogása belepiroslik a pusztaságba... Tűnődve nézem mélyét az űrnek, göndör felhők közt darvak repülnek... Elöl a vezér hangosan krúgat, fél talán, vagy így jelzi az utat... Mire kiérek a Pusztarétre, mind messzebb tűnik a darvak éke... Isten veletek, hű vándor társak, engemet más messzeségek várnak... Elindul az ördögszekér... Őszül már a nyárfák lombja, csöndjét a táj belefonja. Nézz a csodás levelekre, hogy hullna már mind peregve. Vénasszonyok nyara után TÖRÖK ELEMÉR
