Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Miroslav Holub: A kertészek, Az Ősz filozófiája, A fél sün, Merénylet ( versek)
MIROSLAV HOLUB A kertészek (Zahradníci) Idén nagyon sok kertész termett. Némelyik a melegházból már harmadik holdtöltére az ágyásokba került. A kései kertészek is kisöpörtek már, és szoborrá meredve rendszerezik a komposzt filozófiáját. A kertészek álló nap árvalányhajtól árvalány hajig vádorolnak, cívódnak a gyöngeelméjű tarackkal, fekete margitvirágot képzelnek, piroskék epret. A puszpángot egyszarvú formára nyírják, szárnyat ragasztanak a borkórónak. Hát igen, felelik az épp arra járó Hamletnak, van egy másik kert is mélyen ez alatt a kert alatt, igazából azt műveljük. Magától értetődik, felelik a csüggedő Antigonénak, hogy a sírból a port és hamut a liliom fa a maga javára fordítja. Még a mi színjátékunkból sincs kilépés, de a palánkon belül nem juthatnak a balszerencse kóbor kutyái. A kert fölött mint egy jókora felfújható ballon a nap lengedezik, a rózsaszínű félhomályban nem válik külön, hogy a tojásban is megpattan egy ér, és a sárgáját vér színezi el. Vörös István fordítása
