Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Duba Gyula: Kisebbségi világjárás
DUBA GYULA rám. Várja, hogy végre aprólékos figyelemmel és friss tekintettel szemügyre vegyem. Hajnalonként fácánkakas kiáltozik a sövényben, s estefelé orvmadarak suhannak a fák fölött, mint egykor a szérűn a kazlak között. Váratlanul elugró erdei siklók ijesztgetnek, és a fügecserjék felett, a nagy köveken, a meleg napsütésben heverészik a ritka kéktorkú Lacerta muralis, vagyis a faligyík. S az ásó alól rejtélyes rozsdás vasak és szétmállani készülő pénzérmék fordulnak napvilágra, majd elrévült sárga csontok, akár emberi csontok is lehetnek. Alig száz méterre morajlik a Duna-parti főút a Kultúrpark felé, zaját azonban alig hallhatóvá tompítják a sövények és akácok. Talán könyvet kellene írni a kertről, és átgondolni egykori utazásaink értelmét!
