Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - Duba Gyula: Kisebbségi világjárás
DUBA GYULA Sorsforduló vállalkozás, a véletlen, sőt a végzet erői vállaltak felette védnökséget. Mi lett volna, ha?... ha akkor nem indulok el az úton...?! Mi lett volna, ha fél év múlva nem utazom Kassára, hogy beiratkozzam az ipariskola első magyar osztályába? A kérdés persze nem ésszerű s felelőtlen is...! De izgató! Mi lett volna, ha... ha minden másképp történik, mint ahogy történt?! Bizonyos korban az ember szívesen feltesz magának hasonló, haszontalan kérdéseket, hogy eltöprengjen felettük, és mélyebben megismerje sorsát s az erőket, amelyek életét formálták. Bár már késő, a változtatás lehetősége a múltté! Az idő betelt felettük. A számos „ha” ellenére is úgy tűnik fel, hogy az egykori utazás sikeres kitörési kísérletnek bizonyut. Akár a szerencsés menekülés. De hát mi elől? Valóban — mint Katz állítja — önmagam elől?! Nem hiszem. Ez valami más... Kisebbségi utazásaink szűkebb kerete Csehszlovákia. Kezdetben burzsoá, majd szocialista, s végül demokratikus köztársaság. Sokrétű ország, akár egy miniföldrész! Etnikumok és kultúrák együttélésének példája, Közép-Európa egyszerűsített modellje lehetne. Ágcsernyő és Cheb között, akár egy megnyújtott elheveredő, göcsörtös sonka, sajátos történelmi és népi valóság tenyészik. „Sonkaországnak” mindene megvan, csak tengere nincs. Alkalmas az utazgatásra, bár távolságai sem óriásiak. A kis méretek mozgástere. Vannak folyói és hegységei, síkságai és dombvidékei, érchegységei és erdei, változatos falvai és sokrétű városai. Természeti tagoltságát nemzetek és nemzetiségek népi világa gazdagítja. Történelmi helyein európai viharok tombolása visszhangzik, és közép-európai kataklizmák utórezgései remegnek. Egészen otthonosan utazgat benne a kisebbségi utazó, a sajátos téridő az ő sorsának a foglalatát és kereteit is jelenti. Inkább szülőföldjeként tartja számon, bár hazája az ország. Egyenjogú állampolgár, mégis kisebbséginek érzi magát. Kisebbség és többség viszonya ezen a tájon olyan, mint a természeti jelenség. Kimondatlan törvény. A kisebbségi ember azonban napi ellentmondások és történelmi sérelmek elrendeződésében és etnikai súrlódások, nyelvi különbözőségek kiéleződésében vagy kiegyenlítődésében — otthonosan érzi magát. Egyedül itt van otthon igazán, a bizonytalan bizonyosságban... A pozsonyi Hét riporterének hivatása az utazás. Rendszeresen, keresztül-ka- sul járja „Sonkaország” tájait. Csehországi üzemeket, dél-szlovákiai szövetkezeteket, gömöri közintézményeket és tátraalji turistaszállásokat látogat. Nyelvek váltópénzével gazdálkodik. Korábbi utazásai során megtanulta, hogy útra kelni annyit jelent, mint szemébe nézni az ismeretlennek és kihívni a sorsot magunk ellen. Most úgy érzem, utazni munka és kötelesség. Ahogy a nyomtató ló jár körbe-körbe a szétteregetett gabonakévéken! Rutinmunka vagy annál is formálisabb, azt azonban magam sem tudom, hogy miért ilyen. Hová tűnhetett az egykori újságírók igazságkereső szenvedélye? Valami ördögi hamis tudat kísér utaimon. Előre tudom, mit szeretnék látni, magammal viszem témám szempontjait, és nem arról számolok be, amit láttam, a lényeget talán észre sem veszem, hanem megírom, amit látnom kellett (volna). Utaimon elmélet és
