Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Széles Klára: És eljön?
126 KÖNYVRŐL KÖNYVRE ez az indíttatás. Mindenképpen több szinten játszhat ja az eseménysorokat. Az előbb kiemelt szempont szerint várhatnánk (elvárhatnánk) a földi, a köznapi szint felett egy régi (kváziégi), földöntúli szféra megjelenését. Az egyszerű, jámbor szüleit döbbenetbe ejtő csodagyerek, Ács Krisztián hirtelen felnőtté válása, küldetéses útjának, tetteinek közege lehetne ez. De a regénynek ez a vonulata nem válik központi szerepűvé, a mitikus vonatkozások nem szervezik maguk köré az elbeszélés anyagát. Inkább eívész, elenyészik >z a fonal a második rész elején anélkül, hogy jelentése tisztázódna, kibontakozna. (Az „igazi” Ács Krisztián megjelenését, csodáit könnyedén megsemmisíti az „ellen”- Ács Krisztián még fényesebb megjelenésével, hasonló csodáival. Mondhatnánk, gegbe torkollik a mítosz: az „igazi” Messiást letartóztatja az ál-Megváltó „az emberiség és az igazi szocializmus nevében”.) Két eltérő síkon zajlanak párhuzamosan, váltakozva a regény eseményei, ezt a kettősséget nem a profán-szakrális (kváziszakrális) tagolás jellemzi. Az elbeszélő és Ingrid szerelmi története nagyrészt Pozsonyban és a város környékén játszódik, az 1990-es években, az író jelenkorában, mindennapi környezetében. A másik cselekménysor voltaképp ugyanitt megy végbe, mégis alapvetően más összefüggés- rendszerbe illeszkedik. Richard Wagner, a sokarcú titkos ügynök társaival, főnökeivel, beosztottjaival külön világot alkot az ismerten beiül. A közemberi mozgástér korlátozottságát messze meghaladja az ügynökök szinte lehetetlent nem ismerő hatalma. Az eposzok két szintjére emlékeztethet ez a párhuzam: emberi és isteni cselekedetek össze-összefonódó kalandjaira. De ebben a Grendel-eposzban nem annyira „isteni”, mint inkább „ördögi” hatalmak elien- pontozzák a földi szereplők körét; nem „mennyei”, hanem „alvilági”; nem „fényes”, hanem „sötét” erők képviselik a földöntúli, azaz inkább föld alatti zónát. S a regény előrehaladásával fokozottan az utóbbi szféra kerül túlsúlyba. Richard Wagner és társai történetsora mennyiségében, de részletezettségében is fölénybe kerül. Az Iroda embereinek s vezetőjüknek, az ezredesnek életpályájáról az epizódok során sok mindent megtudunk ifjúkoruktól magánéletük, „választásaik” alakulásáig. Az Elbeszélő életéből viszont csupán az íngrid-szerelem viszontagságai kerülnek homloktérbe. A forradalom, a politika s az írás gondjai szinte csak színezik, aláfestik ezt a férfi-női viadalt. (Utóbbinál az is kérdéses, epizódja-e a két ember életútjának, avagy több ennél,) Ugyanakkor a két cseiekményszint kapcsolata igen különös. „... nem elképzelhetetlen, hogy az Elbeszélő többször is látta az utcán a(z)...Igazgatót és más, még nála is sötétebb alakokat. Belső útjaik azonban nem keresztezték egymást, és sem az Iroda, sem... Richard Wagner terveiben nem szántak szerepet az Elbeszélőnek. Ennélfogva... szabadnak érezhette magát” (124., kiemelés: Sz. K.). Még talányosabb az a fordulat, amikor a forradalom térnyerésekor s egy kegyvesztett titkos ügynök, Nepomuk bosszúvágya révén kézenfekvő mód nyílna arra, hogy az Elbeszélő egy forradalmi egyeztetőbizottsági tag kíséretében leleplezze Richard Wagnert (152,, 153.). Nem is az a furcsa, hogy a furfangos Wagner könnyedén feltalálja magát, s most éppen amerikai üzletembernek álcázva s a nagy zeneszerzővel való névazonosságát felhasználva
