Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Széles Klára: És eljön?
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 125 Magyarországi kritika Grendel Lajos legújabb könyvéről És eljön? Grendel Lajos: És eljön az Ő országa „Az Elbeszélő.Judta, hogy az a diák, aki ma kész a vérét ontani az utcákon, és megmámorosodik holmi nagy szavaktól, a történelem egy másik pillanatában vagy a sors egy másféle szereposztásában éppúgy ülhetne a harckocsiban is, tűzparancsra várva. Azt is tudta, hogy ma már ami forradalomnak látszik, többnyire csupán az elitek kicserélődése.” Grendel Lajos Szirák Péter Grendel-monográfiájának befejezése után ezzel az új regénynyel találta magát szembe. Olvasása közben feltehetően tovább ingathatta a fejét, folytathatta, ahogy mi is folytathatjuk dilemmáit, egyben az eddigi Grendel-irodalom nyitott, találós kérdéseit. Eszerint a Szakítások óta mintegy „szakítás” történt, történik az író életművében? A joggal ünnepelt trilógia alkotója, aki „új regényformák kialakításának küszöbéig” ért el (Kulcsár Szabó Ernő), 1989 utáni könyveiben, főként a három regényében mintha a lektűr irányába haladna; világábrázolása „lapos karikatúrá”-ba fut (Radnóti Sándor); elsietettség, túlértelmezés, hevenyéšzettség, didaxis, a „tételes váz” uralma jellemzi (Szirák Péter); már-már a „tehetség megrekedésével, tartós tévúton járásával” fenyeget (Márkus Béla)? Mit tesz hozzá ehhez az aggasztó kritikai korképhez az új mű? Netán fényesen rácáfol e baljóslatokra? Ezt várja a bízó Grendel-olvasó. Első pillanatra az említett, 1989 utáni művekkel rokonítható vonások megjelenésére figyelhetünk fel. Közülük egy az életmű egészével is egybefűzi e legújabb regényt: mint korábban, itt is találkozunk az „Elbeszélő” alakjának hangsúlyos jelenlétével. Mintha az író azt a vágyát igyekezne kielégíteni, amelyet az elbeszélés során első szám harmadik személyben így fogalmaz meg: „Mindig olyan könyveket szeretett volna írni, amelyekben szubjektuma a fiktív szereplők és helyzetek tarkaságában messzemenően feloldódik, Hogy a részvétele totális legyen, s mégis észrevétlen.” Sajátos, új kísérlet változatként kapcsolódni átszik saját Thészeusz-történetéhez (Thészeusz és r fekete özvegy, 1991). Ott a görög „mítuszaktualizáció” volt a fabula támasza (Thomka Beáta), itt a keresztény mitológia játszana hasonló szerepet, az Új.'zövétségén belül is a megváltás, az üdvtan, a Messiás, a csodavárás mozzana' (A Bibi i világát mintegy leszűkítve, karikírozva, bizonyos szélsőséges szekták egy ■' rűsítő felfogásában idézve.) Középkori misztériumjáték modern-posztmode; t persziflázsa lenne az „s eljön az Ö országa?" Úgy vélem, megérintette az írót
