Irodalmi Szemle, 1997

1997/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között

Turczel Lajos 1918 és 1938 között, amikor Szlovákia mellett Kárpátalja is a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, a kisebbségi magyar sajtóban gyakran felidézték Rákóczi emlékét, s két nagy évforduló alkalmából impozáns tiszteletadások történtek. II. Az első emlékezésáradat 1926-ban, a fejedelem 250. születési évfordulója al­kalmából indult el, s fő rögzítői a Prágai Magyar Hírlap és az első Magyar Új­ság napilapok voltak. Az évforduló napja március 27-re esett. A Prágai Magyar Hírlapban 1926. március 21. és április 18. között hét közle­mény jelent meg. Közülük az első, a Recrudescunt vulnera című szerkesztő­ségi vezércikk azért jelentős, mert a közelgő évfordulót bejelentve kiemeli a Rákóczira való emlékezés kisebbségi viszonylatban való aktualitását: „Rákóczi a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, s történeti jelentőségét most abban akarjuk kihangsúlyzni, hogy a magyar nemzeti jogok védelmében elő­ször tudta egységes táborba állítani a magyar nemzet egyetemét a főúri rend­től egészen az eltiprott jobbágyig.” A további írások közül kettőt mutatok be: A kassai magyarság Rákóczi sírjánál című riportban röviden szó esik a fejedelem hamvainak 1906-ban történt hazahozataláról és a kassai dómban való elhelyezéséről, s aztán a riporter a kripta körüli freskókat, majd a sírem­lékeket mutatja be: „A kripta bejárata előtt az északi főfalon Dudits Andor monumentális freskójának körvonalai bontakoznak ki a misztikus homályból. Ott látjuk a vezérlő fejedelem életének főbb mozzanatait. Látjuk, amint a sá- rosi várából fogságba cipelik... A kép közepén a szabadságharc vezéreként áll, kezében a szabadság zászlajával, s körülötte kedvelt főtisztjei: Bercsényi, Ká­rolyi, Esze Tamás, Pekre Lőrinc, Vak Bottyán. Azután a bujdosás évei követ­keznek: Esterházy Antal és Sibrik Miklós könnyes szemmel tekintenek vissza a magyar határról, Rákóczinak XIV. Lajos nyújt vendégfogadó kezet, s a sort Mahmed szultán zárja le. Ott áll a bujdosó a Márvány tenger partján, s Mikes Kelemen, a hű krónikás könnyel és vérrel írja meg a rodostói élet vigasztalan napjait... A Rákóczi-kripta közepén áll a siklósi márványból Schulek Frigyes által készített hatalmas szarkofág, mely a fejedelemnek, édesanyjának és Jó­zsef fiának hamvait tartalmazza. Jobbra-balra a hű vezéreknek: Esterházy An­talnak, Sibrik Miklósnak, Bercsényi Miklósnak és nejének, Csáky Krisztinának Hunyad megyei márványból készült síremlékei.” Burghardt Aladár írása (A Nagyságos fejedelem szíve) azzal kezdődik, hogy Rákóczi végrendeleti meghagyása szerint a szívét a franciaországi kamuidali szerzetesek grobois-i kolostorába küldték. Az volt a bujdosás egyik állomása, s ott született meg a Vallomások első része. A drágaköves arany urnába elhe­lyezett szív 1737-ben érkezett meg, s a kolostor háromnegyed holdas sírkert­jében ásták el. A nagy francia forradalom idején, mikor a szerzetesek elmenekültek, az urnának nyoma veszett. Burghardt a Grobois-ról Yerres-re változtatott helységben kutatásokat végzett, s a helyi plébánostól megtudta,

Next

/
Thumbnails
Contents