Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között
II. Rákóczi Ferenc emlékének őrzése, ápolása Szlovákiában és Kárpátalján 1918 és 1938 között hogy M. M. Bordeaux francia régész a kolostor sírkertjében ásatást szervezett, de a drága ereklye nem került elő. Burgahardt a cikkét ezzel a híradással fejezi be: „Párisi jelentésünk szerint az ottani magyar diákegyesület kezdeményezésére május 2-án Páris magyarsága nagy zarándoklat keretében fog áldozni a Fejedelem emlékének. A párisi magyar egylet áldozatkészségéből Rákóczi lakóhelyét ezután márványtábla fogja jelezni, melyet Korányi Frigyes követ fog leleplezni.” A pozsonyi Magyar Újságban 1926. III. 20. és április 4. között nyolc olyan közlemény jelent meg, amelyek a készülő vagy már lezajlott rendezvényekről adtak hírt, illetve beszámolót, s közölték azt is, hogy Rodostóban, Konstantinápolyban és Grobois-ban is lesz megemlékezés. E közlemények közül kettőt mutatok be: A keresztényszocialista párt Rákóczi-ünnepsége és a cenzúra című cikk szerint Holota János érsekújvári magyar nemzeti párti képviselő a prágai parlamentben Kállay szlovák teljhatalmú miniszterhez interpellációt intézett. A pozsonyi rendőrigazgatóság azon eljárását sérelmezte, mellyel a keresztényszocialista párt március 18-ára tervezett pozsonyi Rákóczi-emlékünnepé- nek egyes számait nem engedélyezte, s az előadandó énekszámokat is cenzúrázta (1926. III. 26.). A pozsonyi Rákóczi-ünnep című cikkből aztán megtudjuk, hogy „az irredenta íze” miatt letiltott, majd feloldott énekszám Zichy Géza Nemo című operájának Rákóczi-nótája volt. Ezt az énekszámot Németh István László vezényletével a Toldy Kör vegyes énekkara adta elő. Az ünnepély a Vigadó (ma: Redout) nagytermében volt, s a megjelentek száma megközelítette az ezerötszázat. III. Kisebbségi életünk első szakaszában a második nagy Rákóczi-jubileum: a 200. halálozási évforduló 1935. április 8-ra esett. Ebben az időben a szellemi fejlődésünk a szerény lehetőségekhez és nagy nehézségekhez képest viszonylag már telített volt: két-három színvonalas folyóiratot birtokoltunk, a Masaryk Akadémia még aktív volt, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SzMKE) már szép sikereket ért el, s a Rákóczi-ünnepségek szervezésében is buzgón közreműködött. A rendezvények többségében az ellenzéki magyar pártoknak (az Országos Keresztényszocialista Pártnak és a Magyar Nemzeti Pártnak) volt a legnagyobb szervező és propagatív szerepük. Ezek politikai térnyerése akkoriban erősen megemelkedett, s 1936-ban aztán az egyesülésük is megtörtént. Meg kell jegyezni, hogy a Rákóczi-jubileumot a helyi kulturális egyesületek is felkarolták, élükön a három legismertebb szervezettel: a pozsonyi Toldy Körrel, a kassai Kazinczy Társasággal és a komáromi Jókai Egyesülettel. A Rákóczi-tisztelet kiteljesítésében a sajtó részéről ismét az ellenzéki pártok napilapja, a Prágai Magyar Hírlap volt a legaktívabb. Mellette még a Magyar
