Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - Morvay Gyula: A múlt, Hallgatás (elbeszélések)

Morvay Gyula MORVAY GYULA A múlt 1939 nyárelője. A szálloda földszinti termeiben fáradtan, lézengve járkálok kávéznak; kávékavargatás közben erőnek erejével a toronyóra mutatójától szeretnék megtudni, hány óra van. Egyik pincér a konyhaajtóban támasztja az ajtót; szalvétája nadrágja órazsebén lötyögő gombra van akasztva, maga is jobbra néz; a toronyórát keresi. De jó lesz ott kintről is valami, mondjuk, egy iparosember, akinek farzsebéből megfakult sárga collstok néz ki a világba. Ez az iparos megmondaná, hány óra?? Amit ez a festékszagú iparos így monda­na: „Idő... nyolc, harmincnyolc...” Emeleten van a nagyterem, mely régen kávéterem, táncterem, képviselők szónoki szobája, fogadások — arra a napra-órára — feldíszített fogadóterem. A tíz méter hosszú ablak előtt tíz méter hosszú asztal van. Most az új állam­ban, most már nem ČSR-ben, hanem a Magyar Királyságban, jobban mondva: király nélküli királyságban, igazolóbizottság ül. Az elnök:-— Nnakérem. Igazgató úr, maga miért nem tűzte ki a csehszlovák zászló helyett a magyar zászlót? Nos? A vidéki iskolaigazgató bajusza alatt remeg a szája. — ÁUamelienes tett lett volna; s elbocsátottak volna. — Aha. Nem bocsátották el; majd mi elbocsátjuk magát. Ha nem tudta vol­na, most megtudja. A haza hazafiságot kér, követel, vár öntől. Hiába várt. Nem vesszük át. Itt van... egy állás... Budapest egyik gyára salaktoló munkáso­kat vesz fel. Tessék, a cím. Az oldalt ülők egyikére mutat az elnök. — Egén. Maga, kérem, csak tartsa meg a „maga” szavait; nekem csak az en- gemet érdeklődőket mondja ki. Röviden. — Miért nyomatta ki azt a mondatot, hogy 20. éve virágzik hazánk, satöb­bi...? — Az iskolaigazgatóság nyomtatta ki. Én vittem a nyomdába. Szeretem a művészi tipográfiát, meg a nyomdát. — És hogy merte, maga, maga, elbúcsúztatni azt a... hogy is hívják, azt az elnököt, tudja. — A Város vezetőség felkért, hogy tartsam meg... — Vissza kellett volna utasítania. Nna. Ez lett volna a MINDEN. A LEGES- LEGJOBB. Nna. A maga ügyét majd megnézem. A földszinti teremben \ ...Ma maga elé dalolgatott. Nóta közben hallani le-

Next

/
Thumbnails
Contents