Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - Bohumil Hrabal: Találkozás (novella)
Találkozás 101 Feltétlenül vedd meg a járgányt, és nyáron elmegyünk Litoméíicébe almáért, felvesszük a hátizsákot, és repesztünk! jó, de mi van, ha kidurran a gumink? Van róla fogalmad, mekkorát bukfenceznénk? Vagy ha nagy sebességben elszakad a lánc, és leblokkolja a hátsó kereket? Akkor már csak azt nézheted, hol terülj el a legkényelmesebben! Nem vicc! Elég volt! Ha nincs szerencséd, Famfík, pisilni se menj, otthon is kitöröd a lábad. Ha elterülünk, hát elterülünk! Mit tegyünk... az életben folyton kockáztatnod kell... különben mi lenne belőled? Bízzon az ember a sorsra valamit. Hát jól van, bácsikám. jegyezd meg, hogy amint felfestik a rendszámomat, felmegyek hozzátok Prosekba... Most hová mész? Az asszony küldött a városba... a moziban látta a Moulin Rouge-t. És magamnak is veszek egy lemezt... A krenovi réteket. Ismered a nagynénédet, korábban élt-halt a rezesbandáért, de mert én is azt szerettem, átnyergelt a dzsesszre... mindig az ellenkezőjét, ilyen a te nénéd! Amikor összeházasodtunk, akárcsak én, ő is a Spartának szurkolt, de fél év múlva már Slávia-drukker volt... és egy-egy mérkőzés után, ha a Sparta nyert, otthon a kutya se szólt hozzám... Szóval vedd csak meg azt a százötvenest, és spórolj tovább. Később vehetsz egy erősebb gépet... Eladod a százötvenest, és együtt lesz a pénz. Egy kétszázötvenest, mondjuk, azt senki se korcolja be. Gondolod, bácsikám? Nem gondolom... tudom! Az a fickó, akit a javítóintézetnél fogtunk présbe a hármassal meg a tizenegyessel... ha annak erősebb a járgánya, biztosan átcsúszik... Hát akkor üdvözlöm az otthoniakat, nekem most mennem kell, mert bezárnak a boltok. Kisöreg... szervusz! És várunk! Isten veled, bácsi... Isten veled! És viszontlátásra... Körtvélyessy Klára fordítása
