Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)

70

Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján

poli t J kampányba kezdtek. A szovjet vezetőkkel megtartott tárgyalásaik e imenytelenek maradtak, ezért megbízták Zd. Fierlingert — az első háború i ani csehszlovák kormány miniszterelnökét —, a csehszlovák törekvések s..; ára nyerje meg a jugoszláv nagykövetet, s ő befolyásolja a szovjeteket. A szüneti egyezmény szövegét 1945. január 15-én tárgyalták a Kremlben, s szövetségeseket Molotov, Balfour és Harriman képviselték, a cseh- s ö « ..ormányt Zd. Fierlinger. Kérelmét itt is megismételte, am t a cseh és a szlovák n^p „magyarellenességével” indokolt, s a kitoloncolásban —végeredményben — a magyarok védelmét látta, kérését „tiszta emberbarátsággal” indokolta. A csehszlovákok kérését Molotov ugyan felvetette, de a transzferről i ;m szo.i. Áz angol követ minden erre vonatkozó tárgyalást eleve elvetett, s Ashman visszautasította még „a lakosságcseréhez hasonló” ajánlatokat is.5

A Moszkvában 1945. január 20-án aláírt csehszlovák—magyar fegyverszüneti egyezmény a csehszlovák diplomácia nagy csalódása volt, mert meg sem említette a kitoloncolás lehetőségét. Ennek ellenére Beneš és köre mégsem adta fel a lémet- és a magyarkérdés összekapcsolásának elérését. A kérdést tárgyalva általában Sztálin és Molotov „igenlésével” érveltek, s találtak is pártfogókat a nyugati diplomaták körében, de a két nyugati győztes nagyhatalom a magyarok kitoloncolását következetesen elvetette. Időközben a szovjet körökben is egyre gyakrabban szóltak „a demokratikus Magyarországról”, s

f\

kijelentéseik bizonytalanná tették a csehszlovák emigrációt.

Közben a Szlovák Államban 1944 őszétől megélénkült a fasisztaellenes tevékenység. Kitört a szlovák nemzeti felkelés, s megalakult •— kiemelten a szlovák néo egyenjogúságát biztosító — Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületé, s megkezdték a kormányzási tervek kidolgozását. A hazai polgári és kommunista politikusok csak részben ismerték el a londoni és a moszkvai emigráció céljait, de magyaellenességükben egyek voltak. A Szlovák Nemzeti Tanács — a Szlovák Állam területén — 1944. szeptember 6-án pl. betiltotta az oktatást az összes német és magyar tannyelvű középiskolában, s kitiltotta a magyar nyelvet a hitéletből is.7

A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 4-i programnyilatkozatában a csehszlovákiai magyarokat három csoportba osztotta. Még számolt a magyar kisebbség létével, de kijelentette, hogy a bécsi döntést követően betelepedetteknek el kell hagyniuk az országot, s „az őslakosságnak ki kell vetni soraiból a fasiszta és a szlávellenes elemeket”, míg „az elmagyarosodott szlovákoknak” vissza kell térni őseik nemzetébe.8

A hazai és a külföldi emigrációs csoportok képviselői 1945. február 25-én találkoztak Moszkvában, a Csehszlovák Kommunista Párt konferenciáján. A szlovák kommunistákat G. Husák képviselte. Felszólalásában történelmi tapasztalatokkal „igazolta” a szlovákok bizalmatlanságát a magyarokkal szemben, de a magyarok kitoloncolásáról nem szólt. Javasolta viszont a Csehszlovák Köztársaság ellen vétők megbüntetését és a déli, magyarlakta járások elszlovákosítását. A magyar kisebbség kollektív megbüntetését KI. Gott- wald is elvetette, s éppen ezért figyelemre méltó, hogy alig egy hónappal