Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)

Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján 69

együttműködése 1942 nyarától — miután a Szovjetunió hatálytalanította a csehszlovákiai határok 1938-as módosítását — intenzívebb lett, de egyelőre csak levelezési szinten maradt. A Szovjetunió lépését követően megélénkült a londoni emigrációs kormány diplomáciai tevékenysége, s azt akarta elérni hogy a szövetséges nagyhatalmak a magyarokra is terjesszék ki a kollektív bűnösséget, s ennek alapján ismerjék el Csehszlovákia jogát a tömeges kitoloncolásukra. Egyenlő elbírálást kértek a németek és a magyarok esetében. Törekvésük 1943 decemberéig eredménytelen maradt, s még a szovjet kormány is csak a németek kitoloncolását támogatta.

A kérdés megoldását a londoni kormány a moszkvai csehszlovák kommunista vezetéssel való együttműködéstől várta, s kapcsolataik 1943 nyarától egyre szorosabbak lettek. A nagy találkozásra 1943 deemberében Moszkvában került sor, s kiemelkedő eseménye volt Beneš és Sztálin, valamint Molotov személyes tárgyalása. Beneš feljegyzései szerint Sztálin jóváhagyta a magyarok tömeges kitoloncolását Csehszlovákiából, de a kérdést részletesebben nem tárgyalták meg.2 Beneš a tárgyalást követően találkozott a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció vezetőivel (KI. Gottwalddai, D. Kopecký- vel, R. Slánskýval, J. Švermával), akiket meglepett, s szinte teljesen váratlanul ért Beneš bejelentése a magyarok tömeges kitoloncolásáról. A németek tömeges kitelepítését támogató kommunista vezetők idegenkedve fogadták a tervet — hisz komoly tagbázisuk volt a magyarok között —, s KI. Gottwald űj javaslatot terjesztett elő. A csehszlovákiai magyarkérdést „lakosságcserével” akarta megoldani, vagyis azt ajánlotta, hogy a Szlovákiában tömegesen, etnikai tömbökben élő magyarokat cseréljék ki a Magyarországon diaszpórában élő szlovákokkal.3

Még feltáratlanok az okok, amelyek a következő hónapokban a moszkvai emigráció véleményének a diametrális változását eredményezték.

A londoni emigrációs kormány terveinek ebben a szakaszában a „magyar kisebbség minden tagjának megbüntetésével” párhuzamosan még az antifasiszták kiemelését tervezte, meg akarta nekik adni a csehszlovák állampolgárságot, míg a többi magyartól elvárta, hogy vagy önként elhagyja az országot, vagy önként vállalja a szlovák nemzetiséget, az asszimilációt.

Időközben a moszkvai vezetés is megfogalmazta saját elképzeléseit, 1944 márciusában KI. Gottwald még polgári egyenjogúságot akart biztosítani a magyar demokratáknak, de ezt néhány hónap múltán elutasította, s az év októberében már nem ellenezte a magyarok tömeges kitoloncolását az országból, szülőföldjükről. A moszkvai vezetés eltávolodott a kommunista „internacionalizmustól”, s magáévá tette a londoni emigráció magyarellenes politikáját. Feltételezhetően féltette a hatalmi befolyását a megújuló Csehszlovák Köztársaságban, de feltételezhetően bátorította őt a szovjet politikai vezetés magyarellenessége.4

A moszkvai kommunisták megnyerését követően Beneš és köre azt remélte, hogy a magyarok kitoloncolását Csehszlovákiából beveszik a csehszlovák—magyar fegyverszüneti szerződésbe. A kitoloncolás érdekében átfogó