Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)
68 Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján VADKERTY KATALIN Turczel Lajosnak ajánlom! Kedves Lajos! Nem vagyok irodalmár, a szép szavak embere. Történész vagyok, tényekkel dolgozom, s ezért ez a tanulmány az én születésnapi „virágcsokrom” Isten éltessen erőben, egészségben! Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949) A második világháború még tartott, amikor a fasisztaellenes szövetséges nagyhatalmak elhatározták, hogy a háború befejezése után régi határai között megújítják a müncheni egyezmény, az első bécsi döntés és az 1939. március 14-én kikiáltott önálló Szlovák Állam megalakulását követően szétesett Csehszlovák Köztársaságot. Ez volt a célja a müncheni egyezményt követően a hivataláról hivatalosan is lemondott — de magát továbbra is köztársasági elnöknek tekintő — E. Benešnek is, aki Londonban megalakította az emigrá- ciós csehszlovák kormányt. Kormánya zömmel polgári politikusokból állt, míg a cseh és szlovák kommunisták Moszkvában találtak menedéket. A két csoport 1943 decemberéig nem találkozott, s így — végeredményben — egyeztetés nélkül fogalmazták meg a jövendő állammal kapcsolatos elképzeléseiket. A londoni emigrációs kormány tevékenységének első szakaszában a csehszlovákiai németek kérdésének a megoldására összpontosított. 1940 őszén a németek számát és politikai-gazdasági befolyását akarta korlátozni, vagyis a németek részleges kitelepítését tervezte, míg az országban maradó németeknek — bizonyos határok között — önkormányzatot akart adni. Ezzel a tervével elutasította a hazai ellenállási mozgalom javaslatát, a németek totális kitelepítését, sőt a Beneš közvetlen körébe tartozó politikusok között felmerült az a lehetőség is, hogy egyes egyszéges német tömböket — területtel együtt — átengednek Németországnak.1 Ezek az elképzelések a németek előretörésének az idején születtek, s a Szovjetunió német lerohanása után lényegesen módosultak, megfogalmazták a németek kollektív bűnösségét, s ennek alapján már a németek totális kitoloncolását tervezték. A csehszlovákiai magyarok kérdése 1940-ig másodrangú kérdés volt Londonban, de a magyarellenességéről ismert E. Beneš és kormánya 1941 nyarán már a magyarokra is ki akarta terjeszteni a kollektív bűnösséget. A moszkvai emigráció is készült a háború utáni életre, de terveikben nem szerepelt a magyar kisebbség kollektív felelősségre vonása. A két emigráció