Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Kovács Győző: A mikrofilológia és a szintézis tanára
Köszöntjük Tu rezei Lajost 80.születésnapján 67 lyamatokat mutat be, fejlődésképet rajzol meg (csak utalunk a oortrék és fejlődésképek” címszó szerinti tömörítésére). Ehhez az is hozzátartozik, ebben az is „benne van”: Turczel Lajos iroda- iomszocioiógiai törekvéseinek az is pontosan megfelel, hogy bátran szembenéz a kisebbségi-nemzetiségi problémákkal; ebeket nem nacionalista „mázzal” bevonva kezeli, elemzi és értelmezi, hanem az együtt élő népek és nemzetek történelmi szükségszerűségeként. Azért nem kerül zsákutcába, önmagával el- lentmor asba, mert tudomásul veszi és tárgyilagosan elemzi azokat a tényeket, amelyek 1918 után a Duna-medencében kialakultak. Szembesít és viszonyít, ami — az ő esetében — kihat módszerére is. Az anyag elrendezése, irodalomszocioiógiai szempontú elemzése, magyarázása és értékelése „már eleve kizárta az esszé módszerét” és az „objektív rendszerezést... tette szükségessé”. Tehát nem az egyéni (esetleges-tetszőleges) látás prizmáján mutatja a folyamatokat; úgyis fogalmazhatjuk, nem kíván(t) torzítani. Ezért minden írása s kiváltképp minden kötete alapműnek minősül, általában a Két kor mezsgyéjén címűt szokták, szoktuk így minősíteni; ám az - érvényes a többire is. Több írásának (és kötetének), mint kiderült, az a történelmi jelentősége, az is lett a „funkciója”: néha még magát Fábry Zoltánt, illetve a Fábry Zoltán-i szemléletet is korrigálnia kellett. Néhány fogalmat „helyére tett”. Korrigál megrögzött nézeteket (így például az Ének az éjben c. kötet előszavában azt, hogy búvópatakként létezett ama hat évben is — 1939—1945 — irodalom, irodalmi alkotás. Csak a kép komor volt, sok tragédiát hordozott...) így illeszkedik be e periódus is a csehszlovákiai-szlovákiai magyar irodalom immár nyolc évtizedes történetébe. Csak azok — az egykori és egykorú — írások az Éj sötétjébe hasítanak bele. Az „emberi hang” (Győry Dezső), a „palackposta” (Fábry) stb., a megkülönböztetés átkát és bélyegét hordozták magukon. Nem volt törvényszerű, de az történt, hogy azokat az írásokat — szükségszerűen — követte A vádlott megszólal hangja. Sok megköszönni valónk van Turczel Lajosnak. Nem csak az ünnep ürügyén. Mit kívánhatnánk Neki és magunknak e jeles évfordulón? Valami olyasmit, melyet József Attila írt Thomas Mannt köszöntve: „Foglalj helyet, Kezdd el a mesét szépen, mi hallgatunk és lesz, aki éppen néz téged...” Arra kérünk: „az igazat mondd, ne csak a valódit”! Kovács Győző
