Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Fónod Zoltán: Évek mérlegen
59 Köszöntjük Turc/t-i Lajost SO.születésnapja ' két írót, Mécset és Máraú nem lehetett szerepeltetni, lemondtam a .észté - ről. Ezt a kötetet aztán Varga Imre állította össze. • Az 1989-es rendszerváltás a korábbi irodalmi fejlődést is megkerdője lezte. A szórványos csatározások, ködszurkálások legalábbis erre vallanak. A szemléletváltás mennyiben érinti a te műveidet? Pozitivista kutalási módszered és szigorú tárgyilagosságod ellenére vannak-e munkáidba■> olyan szemléleti jegyek, tárgyi vonatkozások, amelyeket ma már árnyaltak ban vagy visszafogottabban, mindenképpen másként írnál meg? — Az 1989 utáni irodalmi újraértékelési törekvések érthetőek, hiszen a kommunista kultúrpolitikai tilalmi korlátái a szakmailag, művészileg és erkölcsileg legigényesebb alkotók írásaiban is kényszerű torzulásokat idéztek elő Vannak azonban túlzó átértékelők, akik a kényszerfogyatékosságokat nem veszik tekintetbe, és a régi elfogultságokat új elfogultságokkal bírál ják-támad- ják. Az irodalmi újraértékelés szükségét én már egy negyedszázaddal korábbi irodalmi helyzetben, a hatvanas évek elején kibontakozott antisematikus kritikai hullám idején meghirdettem. 1963-ban az írócsoportunk közgyűlésén A realizmus problémái címmel tartottam előadást, s abban így vontam le a konklúziókat: „A sematizmus virágzása idején a valóság által kínált, objek- tívan létező realizmus-eszmény és a hivatalosan előirányzott voluntariszti- kus realizmus-eszmény között tragikus ellentét volt. Ennek a hatásaképpen ma — nálunk és máshol is — az a helyzet, hogy több mint másfél évtizednyi irodalmi termésnek, irodalomkritikának és irodalomtudománynak az értéke kétségessé vált. A szépirodalmi termést újra kell értékelni, az irodalomtudományi munkáknak, kritikáknak és enciklopédiáknak egész sorát sutba lehet dobni vagy gyökeresen át kell dolgozni. Olyan feladatok ezek, melyeket nekünk is fel kell vetnünk. Az átértékelés feladata a fejlődés érdekében elengedhetetlen.” (Irodalmi Szemle, 1964/2, 148—153.1). —- A kívánatos újraértékelés, a mi antisematizmusunk felülről történt elfojtása, s fő vitázónknak, Fábrynak Juraj Zvarával való megtámadtatása miatt nem történhetett meg. Én akkor már a Két kor mezsgyéjénhez gyűjtöttem az anyagot, s Zvara írására egyedül válaszoltam. Meg kell mondani azt is, hogy Fábry ellen már A realizmus problémái előadásom vitájában is elhangzott egy felülről sugalmazott támadás, s annak végrehajtói, Bábi Tibor és Barsi Imre a mi realizmusunk egyik negatív problémájának Fábry „korszerűtlen” vox humanáját tartották. Ezt a támadást is csak én támadtam vissza, s „a haladó hagyomány lebecsülésének és a tiszteletlenség és baloldaliság együttes luxusának” neveztem azt, „ahogyan Bábi és Barsi a vox humanáról beszélt”. Ami az első alapozó művem módszerét illeti, a pozitivista jelleget az előszóban én alkalmaztam rá, de lényegében itt is és a Hiányzó fejezetekben is arról volt szó, hogy a két háború közti kisebbségünk életrajzát írva rengeteg tényt, adatot tártam fel, s ilyen anyagot nem lehetett esszéformában tárgyalni. Ha pedig ezek a munkák nem jöttek volna létre az elmúlt rezsim idején, akkor mostani megalkotásukban már természetesen nem lenne szükség a kom-
