Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Fónod Zoltán: Évek mérlegen
58 Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján dalmi közvéleményünk tőlem várta a két háború közti szakasz irodalomtörténeti kézikönyvben való feldolgozását. Az ambíció meg is volt bennem, de a fontos feladatot 1989 előtt a kommunista irodalompolitika korlátái, tilalmai miatt nem vállalhattam el. A rendszerváltás után egy ideig már megkezdett írásokat fejeztem be, és 1993-ban a Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből című kollektív munkában A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig címmel nagy összefoglaló tanulmányt írtam. Hogy az irodalomtörténeti kézikönyv ügye is erősen foglalkoztatott, azt a Visszatekintések című kötetemben közölt két olyan tanulmány bizonyítja, melyekben az első korszak irodalmi produkcióját és az arról 1989 előtt megjelent munkákat értékeltem át (Vázlatos felmérés két világháború közötti irodalmunk értékviszonyairól; 1989 előtti irodalomtörténeti szintézis-kísérletek első irodalmi szakaszunkról). Fő kutatási területemről újraértékelő vagy felfedező jellegű íróportrékat 1989 óta is készítgetek, s kiadás előtt álló könyvemben tíznél több jelenik meg belőlük, de hosszú időt igénylő munkafeladatokba betegeskedések miatt már nem foghatok. A kívánatos korszerű kézikönyv megírását az én esetemben csak az egészségi állapotomban beálló radikális javulás tenné lehetővé, de ilyen csoda a nyolcvanadik életév környékén már nem szokott előfordulni. « Irodalmi életünk szervezésében, eredményei felmutatásában meghatározott szerepük volt az általad válogatott antológiáknak. Milyen szempontok vezettek ezek szerkesztése során? — A csehszlovákiai kommunista irodalompolitika „haladó hagyományok”- koncepcioja kisebbségi irodalmunk viszonylatában szűkre szabott volt, szinte csak a szocialista irodalomra korlátozódott. Ilyen körülmények között a valódi értékviszonyokat csekély mértékben megközelítő antológiákat sem lehetett kiadni. Az általános irodalmi helyzet csak a hatvanas évek közepén beállt „olvadás”, ideológiai enyhülés következtében változott meg, s ez a folyamat az 196? és 1969 közti reformmozgalom révén nálunk volt a legerőteljesebb. A megújulást hirdető mozgalomba a mi írói csoportunk is bekapcsolódott, s én több problémafelvetés (nemzetiségi jogok, nemzetiségi tudományos intézmények stb.) mellett az irodalmi hagyományaink újraértékelését és válogatott antológiákban való kiadását is szorgalmaztam (Hagyomány és fejlődés összefüggései — Irodalmi hagyományunk értékelésének és kiadásának problémái, Irodalmi Szemle 1968/8—9.). 1968-ban az első „hagyományantológiát” is megszerkesztettem (örökség — válogatás az első köztársaság magyar novelláiból) és a Madách Kiadó szerkesztőbizottságában javaslatot tettem további antológiák és egyéni válogatások — köztük Mécs László — kiadására. A reformmozgalom bukása és a normalizácló színrelépése után a hagyományantológiák kiadása tizenkét évre eltolódott, s 1980 és 1986 között én élesztettem fel egy-egy novella-, valóságirodaimi és kisregény antológiával, s a szlovák állam magyar irodalmát bemutató vegyes antológiával. A költészeti antológia kiadását is én vetettem fel, de mivel a legszigorúbban tiltott
