Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Fónod Zoltán: Évek mérlegen
Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján 55 Évek mérlegen... Beszélgetés Turczel Lajossal • Nem sokkal a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett tanulmányaid befejezése után (1942) lényegében pályamódosítás történt nálad. A katonai szolgálat és a hadifogság után előbb irodai, majd gazdasági tisztséget láttál el, s az állami birtok intézője is voltál. Később pedagógiai pályára léptél A pályamódosítás tudatos elhatározás volt részedről, vagy a helyzet (megélhetés, elhelyezkedés) kényszere miatt döntöttél így? — Amint azt már az Emlékezések az irodalmi kísérletezések idejére című írásomban elmondtam (Lásd: Tanulmányok és emlékezések, 1987), felsős gimnazista koromban, 1935 és 1938 között intenzív szépirodalmi kísérletezéseket folytattam, s egyetemi elképzeléseim főleg a bölcsészkari magyar—latin szakhoz kötődtek. Ezekben az években állandóan instruktorkodtam, s így a pedagógusi pálya is vonzó volt számomra. Hogy aztán a politikai viharokkal, háborús veszélyekkel terhes 1938-as esztendő őszén mégis a jogi tanulmányokat választottam, annak több oka volt, de megélhetési-elhelyezkedési szempontok nem játszottak nagyobb szerepet. Ami pedig a katonaság és hadifogság utáni első foglalkozásomat illeti, az az egyházi, majd állami birtokon való napszámos írnokoskodás, s benne ugyanolyan jellegű, egyéves intézői tevékenység volt. Az utóbbit az tette érdekessé, hogy vezetésem idején a kiskeszi uradalmat első osztályú gazdasággá nyilvánították, s az erről szóló diplomát Josef Smrkovský mezőgazdasági miniszter- helyettes és az állami birtokok vezérigazgatója hozta el hozzánk. Smrkovský két évtizeddel később az 1968-as reformmozgalom egyik vezéralakja lett. • Első publikációid az ötvenes évek közepén jelentek meg. Kezdetben inkább az évfordulók (Cervantes, Walt Whitman, Mikszáth, fanko fesenský) foglalkoztattak, majd a szlovákiai magyar líra helyzetéről és távlatairól írtál átfogó tanulmányt. Az útkeresés évei után különösen a hatvanas években rendkívül aktív irodalomkritikusi tevékenységet folytattál. Néhány évvel ezelőtt pedagógus-kritikusnak mondtak magad. Hogyan ítéled meg ma korábbi kritikusi tevékenységedet, s mi okozta későbbi „hűtlenségedet” ehhez a műfajhoz? — A publikációs tevékenységem kialakításáról tett megállapítást részben helyesbítenem kell. Első folyóirati közléseim (egy novella, egy falurajz és egy irodalmi riport) 1935—36-ban jelentek meg. Diákköri irodalmi kísérletezéseim két évvel később, és első egyetemi éveimben, 1939—40-ben tetőződtek, de akkor már csak felkészülési műhelymunkának tekintettem ezeket, s a publikálásra nem nagyon törekedtem. Mivel aztán a kitűzött mércéim (Ady, Móricz) túl magasnak bizonyultak, az 1940-ben írt Utolsó versemben lemondtam a szépirodalmi tevékenységről, de azért 1949-ig belső késztetésből vagy pasz-
