Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Fónod Zoltán: Évek mérlegen
56 Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján szióbói még több versem és novellám született. Ma, hat évtized távlatából visszanézve, a szépirodalmi kísérleteimet egyáltalán nem tekintem kudarcnak, s a megmaradt szerzeményeket és az akkori naplómban feljegyzett objektív önértékeléseket meghatódva olvasgatom. Első „felnőttkori” publikációim sem az ötvenes évek közepén, hanem az elején születtek, 1951 és 1954 között a jogfosztottság után elsőként visszaállított komáromi magyar gimnázium tanára, majd igazgatója is voltam, s a folyamatosan felélesztett magyar iskolák helyzetéről és problémáiról az Učiteľské noviny magyar nyelvű mellékletében és a Fáklyában jelentek meg írásaim. 1954 elején a Fáklya hozta első irodalomtörténeti értekezésemet A reformkor magyar életének és választásainak rajza Arany János költészetében címmel. A pozsonyi pedagógiai főiskola magyar tanszékére 1954 novemberében kerültem, s 1955-ben cikk- és tanulmányíróként tényleg a régebbi világ- irodalomra és magyar irodalomra koncentráltam, és a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokat is figyelembe vettem. 1955 végén aztán Sas Andor tanszékvezető a nagy nehézségek között újraindult irodalmunkkal való foglalkozásra ösztönzött, s mikor erre én azt válaszoltam, hogy jobb irodalomhoz vagyok szokva, akkor Fábryt hozta fel példaként. Az ő példája győzött meg engem a segítő, nevelő kritika szükségességéről, s az ötvenes évek második felében én lettem a legaktívabb pedagógus-kritikus. A hatvanas években — mikor az irodalmi fejlődés már meghaladta ezt a kritikai formát, módszert — rátértem igényesebb bírálatok művelésére, de az előző szabálytalan szükség-kritikákat nyomasztó nehezéknek érezve három-négy év múlva felhagytam a kritikaírással, és irodalomtörténeti kutatásokba kezdtem. • Sokrétű kutatómunkásságodból a Két kor mezsgyéjén (1967) a legismertebb. A bibliográfiák tanúsága szerint „előjelek”, résztanulmányok közlése nélkül jelent meg ez a köteted. Tudtommal bölcsészdoktori értekezésed (1968) is ez volt. A kritika nagy elismeréssel fogadta a művet. Egyfajta „szerénység” vagy a meglepetés szándéka vezetett, hogy szinte „előzmények” nélkül jelent meg a kötet? — A Két kor mezsgyéjént — melyet a legtalálóbban a két háború közötti kisebbségünk életrajzának lehet nevezni — főleg azért írtam, hogy a jogfosztottság utáni tapasztalatlan új értelmiségünket és olvasóközönségünket a kisebbségi hagyományainkba beavassam, s a deportáció, reszlovakizáció és lakosságcsere következtében megrendült identitásérzést erősítsem. A másik cél a leendő tudománytörténészek számára fontos források feltárása volt, amely a szokatlanul nagy jegyzetapparátust hasznos korszakbibuográfiává avatta. A megjelent könyv nem volt előjel nélküli, mert készülése idején, 1966-ban az Irodalmi Szemlében és máshol is részleteket közöltem belőle. A kritikai visszhang valóban hatalmas volt. Harmincnál több ismertetés, méltatás jelent meg róla. • Viszonylag korán, 1961-ben lettél az irodalomtudományok kandidátu-
