Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - E. Fehér Pál: Fábry Zoltán és Ernst Jünger
Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN 45 az NDK béketörekvéseitől. Válaszolni viszonylag könnyű volt (válaszom a Kortárs 1962. 4. számában jelent meg), mert az ÉS szerzője egyszerűen nem tudta, hogy ki az a Fábry, például „ifjú szerzőnek” nevezte. Ám azt utólag elmondhatjuk, hogy az NDK éber cenzorai pontosan észrevették Fábry szimbolikáját. Nevezetesen azt, hogy Fábry ugyan a német imperializmus ürügyén minden katonai fenyegetést elutasít, minden imperializmus ellen tiltakozik, minden tekintélyelvűséget ellenez. (S ne feledjük, hogy a berlini fal ekkor még féléves sem volt, s 1961. augusztusában először fordult elő, hogy Nyikita Hruscsov altábornagyi egyenruhában mondott beszédet, enyhén szólva is fenyegető hangnemben, s az új háború veszélye — miután sem az NSZK, sem Kennedy nem maradt adósa Hruscsovnak — reális közelségbe került.) Az Európa elrablása elsősorban természetesen a háborús bűnök elévülése, egy kollektív emlékezetkiesés ellen küzdött. De nem a németség ellen. Az előszóban világosan szólt erről: „A nácizmus a németség elévülhetetlen szégyenfoltja. De tegnap és ma németek százezrei és milliói tiltakoznak az ilyen egy fazékba hányás, a kollektív ítélő sommázás ellen.” (Talán jogos a kérdés: amikor Fábry ezt a mondatot leírta, nem jutott eszébe az akkor még kiadhatatlan A vádlott megszólal\ amely a kollektív bűnösség elve ellen tiltakozott?) „Hitler Németországa nemcsak az embertelenség fogalma és gyakorlata volt, de az ellenállásé is... És ez a tegnapi ellenállás ma milliók eszmélésének az alapja és folyamatossága.” Fábry éppen ezért elemezte olyan gondosan, mindenfajta sommás elítélést elutasítva Ernst Jünger pályafutását is. Ezért éreztem jogosultnak felvillantani sorsuk hasonló és eltérő mozzanatait is. S ha már a század magyar publicisztikájának egyik klasszikus alkotásáról írok, megjelenése után több mint három évtizeddel első megjelenése után, talán nekem mint hírlapírónak, aki történetesen politikai eseményekről tudósít naponta, megengedhető egy publicisztikus kérdés... Az Európa elrablása a demokrácia- és a békeellenes bűnök elévülése ellen íródott. A diktatúrák bűnei ellen. Nincsen e témának aktualitása napjainkban is? Elegendő a neveket behelyettesíteni, s látható: a veszély távolról sem múlott el.