Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Kovács Győző: A stószi ház mai értelme

40 Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN KOVÁCS GYŐZŐ A stószi ház mai értelme Ezekben a hetekben Stósz lakójára, a száz esztendeje született Fábry Zol­tánra emlékezünk. Az íróra, a publicistára, akinek életművében az egyetemes­ség és a nemzetiség soha nem rekeszthették ki egymást. A haza és emberiség gondolata, a haladás ügye valóság volt számára, Fábry Zoltán ezt életével, magatartásával és műveivel igazolta. A múló időben formálódik és újraformálódik a Fábry-arc. Néha homályo­sul, majd újra és ismét élesebbé válik. Talán szokatlannak tűnik, e sorok írója mégis ezt teszi; köszönettel tartozik Fábry Zoltánnak, amiért — sajátosnak tűnő — életművével, szellemi viasko- dásaival olyan távlatokat nyitott, olyan horizontokra irányította a figyelmet, amelyek a régióra oly jellemzőek. Nagyságokat, magasságokat és bukásokat, napfényes oldalakat és (mint ő fogalmazott számtalanszor) „elzuhant remé­nyeket” mutatott meg. így illeszkedik életműve a kor társadalmi-történelmi közegébe, sőt szövetébe. Életművének behatóbb vizsgálata indított arra, hogy elmélyültebben vizsgáljam a kort, melyben a Fábry-életmű létrejött. Életművében az erkölcsi magatartás, az emberiségnek felelősséggel tarto­zás, a vox humana, az antifasizmus, az erkölcsi realizmus, a gondolat és a béke igaza, mint a korparancs idő- és korszerűsége fonódik szerves egységbe. Mögöttük fölmagasodik a szilárd emberi és írói helytállás. Ezekből — mint kulcsszavakból — mintegy össze is állnak Fábry Zoltán életművének jellem­ző vonásai. Összegezve: ragaszkodásában a tájhoz, Stószhoz, nemzetéhez, népéhez, az övéihez,; az emberiséghez, az emberséghez. Fábry Zoltán nem ismerte a kö­zönyt, az el- és bezárkózást, a katakomba-életet. Stósz — ezért — fórum lett mert Fábry Zoltán azzá tette, teremtette és nemesítette. Az emberi értékek fó­rumává. A 20. század története, „hadköteles századunk” történelmi eseményei mind­ezt meg is követelték az írótól. Fábry Zoltán századának gyermeke volt. Fel­kutatta és feltárta a társadalmi együttélés emberi viszonyait: az élet legmélyebb, legtragikusabb; veszedelmes és titokzatrégióit. Eközben hányszor próbára tették a közeli és a távoli események Fábry hi­tét, érzelmeit, meggyőződését! És Fábry Zoltán állta a próbát! Ebben (is) pél-

Next

/
Thumbnails
Contents