Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Kovács Győző: A stószi ház mai értelme
Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN 41 daképp lett. Hagyományt őrzött, és maga is — hagyomány lett. Pedig: voltak évek, évtizedek (!), amikor Fábry Zoltán csak mint antifasiszta író lehetett „szalonképes” e régióban. Ezt így kívánta a kor, a „korszellem”. A stószi őrhelyről — amelynek strázsálását öt évtizeden át vállalta — egy ízben úgy vallott, hogy „kiépítettem erős poszttá, és helyzetemet el nem hagyom” így bontakozott ki Fábry Zoltán életműve nemzetiségi területen• így talált el a csehszlovákiai magyar ivó — Európához. Fábry Zoltán a nemzeti kultúrát csak az európai távlatokhoz mérten tudta elképzelni. Ebben (is) örököse, hagyományőrzője volt Kazinczynak. Annak az írónak, aki „a magyar nyelv és nép sorsát az európai kultúrába, a humánumba vetett hitébe ágyazta. Amikor mi — folytatja Fábry- a régi hazából kihullva, új körülmények közé kerültünk, úgy kapaszkodtunk ebbe az európai tudatba, mint az üdvösségünkbe. Joggal, okkal, igazoltan...” S igazolásként hadd idézzük Fábry Zoltán 1923-as gondolatát, mely szerint „irodalmunk iránya — európai... Az európai irányt nem szabad elejteni. Mert ez létkérdés... De irodalmunk csak akkor lehet európai, ha kultúránk, vágyunk, célunk Összeesik Európával...” íme, Fábry Zoltán „megelőlegezett” Európa-koncepciója. Igaz: Fábry Zoltán a „szellemi” Európára mondott igent, s nem a gazdaságitechnológiai Európára. Amikor a centenárium évében reá emlékezünk, hadd idézzük az 1970-es keltezésű végrendeletét: „...Az irodalmi közvéleményben személyem, művem és stószi létem eggyé keverődött. Stósz nélkül nincs Fábry-mű, és nem lehet Fábry-emlék. Stósz legenda lett, mert valóság volt... A „stószi mérték”, a „stószi ablak”, a „stószi őrhely” a magyar irodalom és ezen túl a közép-európai kultúra fejezetcímei lettek...” A centenárium évében idézhetjük azonban a kortárs Illyés Gyula — reá vonatkozó — sorait: „... Hogy micsoda pokolból jött forgószelek járták ke- resztbe-kasba ezt a negyven évet s ezt a mi Duna-vidékünket (s vele a világot), annak az is termométere volt, hogy mikor, meddig hangzott, s aztán hogy csuklott meg, hogy némítódott el ez a hiteles, jó fémjelzésű szó. Az Ady-iskola hanghordozását idéző Figyelmeztető Szó...” (Az oltárőrző).
