Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Duba Gyula: Volt köztünk egy európai

Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN

27

dést! Meddig lehetséges és meddig érvényes a pálfordulás? Hogyan feledje az ember korábbi önmagát, hogy hiteles maradjon? Meddig nem megalkuvás a korszakos változás? Fábry Zoltán sem a világgal, sem önmagával nem alkudott! írói krízise és csalódása mély törést okozott benne, amely nem tette lehetővé, hogy azonosuljon a rendszerrel. Bizonyítani lehet, hogy nyitott a magánya s ezért önmaga maradhatott. Ezért alakultak köréje mítoszok. Olvasói érezték vagy megsejtették, hogy amit ír s amit mond, nem azonos a hivatalossal. De nem is különvélemény, hanem más minőség! A közép-európai szegénységben és kisszerűségben az európai szellemi hagyomány.

Ma is gyakran olvasom írásait, szabadon kalandozva köteteiben. Időnként érzem nyelvezete expresszív árnyait, furcsa szóalkotásai lidérceit, de nem zavarnak. A modor az egyéniség ruhája! írásai nem avulnak, az aktív szellemiség belső erői frissen tartják őket. Mindig megejt gondolatainak merész biztonsága, gazdag kulturális hátterük s a bennük rejlő történelmi idő súlya, a múlt komor fényei, amelyek úgy derülnek rám, hogy a jelenre is rávilágítanak. Műveiből érzem leginkább, hogy jártak előttünk önálló szellemiségek, komoly egyéniségek, és utat tapostak, ösvényt törtek a káoszban, mely út számunkra is járható. Az európaiságot érzem általa s közép-európai tájaink szeles szegleteit. Eszembe jut, hogy az utóbbi időben mily szomjasan és érdeklődve keressük Közép-Európát, kutatunk utána fűben és fában, bejárjuk érte a szomszéd országokat, vallatjuk a környező népek kultúráját, messzire tekintünk, és felemelünk másokat, idegen véleményeket istenítünk. S amit keresünk, itt van egy karnyújtásnyira. Mellettünk s talán bennünk is! Ki értené a határszélek találkozásának és a kultúrák egymásba kapaszkodásának törvényeit jobban, a hatalmi kiszolgáltatottság alázatát mélyebben, mint a kisebbségi ember?! Amit az írói önvizsgálatról és lelkiismereti felelősségről, a többségi elfogultságról és kisebbségi szorongásról, a mindenkori hatalom természetéről és a diktátor szeszélyeiről Fábry Zoltántól megtudhatunk, minden bizonnyal közép-európai ismeretanyag. Életművének üzenete van. Azt sugallja, hogy a sejtelmes irodalmi közvetettség és metaforikus sötétben tapogatózás után ismét méltó helyére kellene ültetni — a gondolatot! A történetiség fényével világító, tiszta gondolatot! A történelmet sokan elparentálják, hogy felesleges és érvénytelen gond, a múlt drámáinak emléke lassan megfakul. Közép-Európa rémei azonban, s ez sokáig így lehet, még mindig a történelem sötét mélységeiből vigyorognak ránk.

Sokfelé vezethetnek az irodalom útjai, s amennyiben hiteles formával bírnak, a legtöbb érvényes és igaz út lehet. Élet és irodalom határtalan, lehetőségeik végtelenek. Nem kell mindenkinek ismerni és olvasni Fábry műveit. Modernnek hitt esztétikai elvek és fiatalos kísérletező kedv rabjaként ne lelkesedjünk érte. Bár a fiatal Fábry szenvedélyes enfant terrible alakjában a lázadó fiatal nemzedékek önmagukra ismerhetnek! De hát az irodalom nemcsak súlyos gond, létdráma és közösségféltés, hanem kísérlet és játék is, földközelség mellett szárnyaló szépség, valóságismeret oldalán képzeletbeli száguldás és felszabadult repülés. Az irodalom — demokrácia! Az író indivi-