Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Duba Gyula: Volt köztünk egy európai

Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN

25

Olvasom naplóját s még inkább filozófus-gondolkodónak látom. A mozaikszerű szövegrészekben alig találunk cselekményes leírást, élménybeszámolót, ábrázolást. Annál több analizáló ténymegállapítást, gondolati fejtegetést, elvonatkoztató elemzést! Minden oldalon találunk figyelemre méltó megállapítást, aláhúzandó állítást, lényeges igazságot. Ha ceruzával olvasol, szinte állandóan jegyzetelsz, fülszöveget írsz. A múlt homályos képe megvilágosodik előtted. Felismered, hogy Fábry naplója akkori életünk eglényegéről szól. Elemi és ösztönös r -[kiáltások, majd megkomponált szövegi észek állnak össze folyamatos s némileg monotonikus időképpé, az egysíkú idő nyomasztó tartalmává. A szövegrészek egy-egy érzés vagy gondolat, pillanatnyi élmény köré szerveződnek, a tényeket elmondás, önmarcangolás és szenvedés kíséri. Hát- borzongató tabló áll össze így, három év visszafojtott pokla, a szlovákiai magyarság s az író egyedülálló közép-európai drámájának mélysége és értelmetlensége. A megalázottságban egyéni és közösségi sors azonosulnak! A huszadik század arculatának végzetes torzulását szimbolizálják. A gigantikussá nőtt hatalmi érdekek ellentmondásait és erkölcstelen küzdelmét, az érdekmegosztás talán legkirívóbb tényét fedik fel. Nevezetesen, hogy az új békét új nacionalizmusok érvényesítésével, antihumánus erőfölénnyel, hihetetlen értékdeformációk kíséretében, eszmék elárulásával készítették elő. Fábry vallomásai a támadó nacionalizmusok lélektanának és gyökérzetének közös lényegét azonosítják. A történelmi mítoszokon belül létezik bizonyos érzelmi-indulati azonosság, amely a nacionalizmus lényegét jelenti, s a másság elutasítását, türelmetlenséget, ellenszenvet idéz elő. Az Európa elrablásában ezeket az általános jegyeket is elemzi s a diktátor alakjának és módszereinek rajzában az általános diktátori jegyekre és praktikákra utal. A jogtalanság természetrajzában mai gondjaink történelmi előzményeire ismerhetünk. Kísértetiesen rokon, gyakran azonos jelenségek! Nyugat-Németországban volt náci korifeusok kormányoznak, Fábry 1945-ből a kommunista Ďurišt idézi: „Ti ka- marádok, a volt Agrár- és Néppárt becsületes szlovákjai, testvéreink vagytok a közös harcban.” Široký a köztársaságról május elsején „mint nemzeti és szláv államról” beszél. Ízelítő Beneš karácsonyi beszédéből: „...Hazánkban ez az idei karácsony azáltal nyer különös jelentőséget és jelleget, hogy most első ízben ünnepeljük németek nélkül...” Ez olyan behemót ízléstelenség, melyre alig van példa: ünnepelnek szétzüllesztett családok és otthonok emberei nélkül, és a földönfutókról e tényről még dicsekedve is beszél” — mondja Fábry, s megsejtünk valamit a nacionalista elvakultság és ideológiai őrület kohójából. Fábry megjegyzi: „Annyira ismerem a fasizmus jelenségeit, jellemzőit — hisz a vele való foglalkozás egy élet munkája —, hogy a rokon jelenségekre azonosan és azonnal reagálok és felszisszenek, ha akárhol az utamba botlik, mert azonnal ráismerek törvényeire. És most bizony sokszor kapom magam rajta, hogy csodálkozó rezignációval, lesújtva és megdöbbenve vagyok kénytelen rábólintani az itteni és mostani jelenségekre: ez fasizmus. A fasizmus győzelme ez a győzők lelkiségében.”

Jegyzeteiből és reflexióiból kirajzolódik a „nemzeti” lelkűiét, mely identi-