Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Fónod Zoltán: „...ahol én vagyok, ott Európa is ott van“
Száz éve született FABRY ZOIY AN 7 A Mindegy, mi ma mindent összetör, A iágy ujjakat összefonja, Hogy nem szorul össze az ököl. * * * "genis: keli a bátor lobbanás, S nem élet, hogyha nem kiálltjuk, Hogy minden vannál mindig jobb a más. Gyújtsuk ki jól szíveinket: Csak azért se győzhet a Mindegy. (Ady Endre: A Mindegy átka) ’’...ahol én vagyok, ott Európa is ott van” Az „oltárőrző”, a „klasszikus európai”, egy „szentszagúan hű szabadsághivc ’, Fábry Zoltán századik születésnapjára emlékezünk. A sebes vizű patakok zúgásától hangos, a Gömör—Szepesi-érchegység (Szlovák-érchegység) fenyőkkel övezett rengetegébe ékelődött Stószon született, 1897. agusztus 10-én. Stósz volt a szülőhelye és a menedéke Fábrynak, annak az írónak, aki öt évtizeden át a humanizmus közép-európai perének állhatatos és elszánt harcosa volt. Hajlíthatatlan a fasizmus ellen vívott százados viharban, s békíthetetlen az emberséget tipró társadalmi rendszerek kíméletlenségével szemben. Ott állt a születő csehszlovákiai magyar kisebbségi irodalom bölcsője mellett 1918 után, amikor a hit, a dac és a menekülés kényszere adta a kezébe a tollat, hogy kiutat keressen abból a sorstragédiából, mely a magyarságra szakadt. Kezdettől fogva az európai irányt mutatta, a „ne bántsd a magyart”, ne bántsd a szlovákot”, „ne bántsd a zsidót...” igazságát védte, a „mindenkit szeress” emberi gesztusával. Az „ember az embertelenségben” Adytól hallott igéit visszhangozta egy életen át. A nappalokat vigyázta akkor is, amikor a múlt, a hagyomány tisztelete és ápolása kérdésében kényszerült nem egyszer színvallásra. Az irodalom igazi értékeit, értékrendszerét kereste akkor is, amikor erkölcsi mértékkel mérte a művészi gondolatot, s házasította (sokszor kényszerházasságba) az erkölcsöt és az esztétikát. Megszabadulva a húszas évek végének szekás túlzásaitól, a harmincas évek közepétől a vox humana vált rendező elvévé, s ennek különböző változatait emlegette az 1948 decemberét követő irodalomszervezés során is. Sugárzó embersége, szerénysége, emberi közvetlensége felejthetetlen mindazok számára, akik ismerték őt. Az ötvenes évektől egyszemélyes intézménye volt csaknem két évtizeden át a minőségi irodalom gondolatának. Oly korban hadakozott az irodalom rangjáért, becsületéért, amikor a politikai akarat és szándék fektette Pokrusztész- ágyba az irodalmat. A „mindenséggel mérd magad!” József Attila megfogalmazta mércéjével állt a „világnyitottság” pártjára. Az európai irányt követte akkor is, amikor a sematizmus képtelenségeivel szemben Goethe volt
